Tudvalevő, hogy Andrásnap utáni első vasárnap az advent első napja. Ebben az esztendőben egybe esett a névünneppel, azaz november 30-ával. Mit is jelent az advent? Szorosan véve az Úr érkezését. A karácsonyra való előkészület békés ideje ez (legalábbis annak kellene lennie!). Eredete az 5., 6. századba nyúlik vissza. Szigorú böjtöt kellett tartani, de táncmulatságot, lakodalmat nem, ebben az időben csak püspöki engedéllyel volt lehetséges az esküvő.
Számos hiedelem fűződik az adventhez, ami vidékenként, vallásonként változik. Mindezeket hosszú lenne felsorolni, de kicsit talán szóljunk a – sokkal újabb keletű – adventi koszorúhoz kötődő szokásokról. Általánosan elterjedt, hogy négy gyertyát tesznek a többnyire zöld koszorú köré. Persze ennek is megvan a maga szimbolikája azon felül, hogy a négy vasárnapot is jelenti. A színek is fontosak. Van, ahol arany, piros lila (vagy kék) és egy rózsaszínű. Van, ahol három lila, egy rózsaszín, néhol mind a négy gyertya fehér. A legkedvesebb talán az a hit, amely a rózsaszínű, az utolsó, azaz az aranyvasárnapon meggyújtandó gyertyához fűződik; ez a megbocsátás. Megbocsátás azoknak, akik bennünket bántottak, de ha lehet, öleljük át azokat is, akiknek mi okoztunk bánatot. Szeretet, békesség! Üres frázisok maradnak, ha csak ajándékokkal próbáljuk e szavak igazi tartalmát pótolni.
„Ha szeretsz valakit, ma mondd meg neki! (ehhez karácsony sem kell!). Ha szeretnéd átölelni, fogd át a vállát és szorítsd magadhoz! Ha virágot karsz neki adni, ma tedd meg, hogy örülhessen kedvességednek és ne akkor, amikor már csak a temetőbe viheted csokrodat!” (Rosa Rivas, mexikói orvos pszichológus)
Advent; a szeretet, a csend, a békesség, a nyugalom, a várakozás ideje, érdemes elgondolkozni ezeken a fogalmakon.
2003. november 30-án immáron l3. alkalommal került sor Oroszlányban az Adventi Népdalköri Találkozóra. A hangulat csodálatos volt, ünnepi.
Elsőként Oroszlány város Művelődési Központ és Könyvtár Gyermek- Néptánc Együttese mutatott be gyermekjátékokat. Öröm volt látni az utánpótlást. Szép volt a szlovákiai Imelből érkező Búzavirág Népdalkör, akik adventi szokásokat és énekek mutattak be, kedvesen, vidáman. Őket az Almásfüzitői Vegyeskar követte szép adventi és karácsonyi dalcsokorral. A helyi Bányász Klub Alapítvány Népdalköre következett, akik a tőlük megszokott üdeséggel énekeltek, és vezetőjük – Hegedűs Istvánné – egy szép verssel is meglepte a közönséget.
A Fóti Asszonykórus, kis létszámmal, de kristálytiszta gyönyörű énekkel örvendeztette meg a jelenlévőket, akik szép ruháikat is megcsodálhatták. Harmadszor jött el a bajóti Rozmaring Énekkar műsorával, akiket a mogyorósbányai Bányász Szlovák Nemzetiségi Népdalkör követett. És itt feltétlenül meg kell állni! A háromnyelvű Komárom-Esztergom megyének szüksége van arra, hogy megmutassa, mit jelent az „EGYÜTT ÉLÜNK”. És erre ez a dalos társaság gyönyörű példát szolgáltatott. Mind magyarul, mind szlovákul énekelték az alkalomra hozottakat, tisztán, gyönyörűen. A szlovákra jellemző kétszólamúság természetesen, magától értetődően hangzott, amit sajnos már nem mindenütt lehet hallani.
Oroszlány város Rozmaring Népdalköre zárta a sort (mert hogy a városnak két csoportja is van). Ám az ünnep még nem zárult ezzel, mert dr. Barsi Ernő – aki már sokadik alkalommal jár az Adventi Dalos Találkozóra – karácsonyi daltanítása tette rá a koronát a műsorra. A találkozó résztvevői örömteli szívvel és sugárzó arccal kívántak egymásnak békés, boldog ünnepeket. Itt mindenkit megérintett a szeretetteljes várakozás szelleme. Köszönet érte Mészáros Évának, az oroszlányi Művelődési Központ és Könyvtár fáradhatatlan igazgatójának.
„Amit a szívedben kigondolsz,
virággá sarjad a létedben,
kelyhében ring az élet
s az Éden dalol
titkos szentélyében.”
(Simon András: Életed üzenet)
Ezzel a szép idézettel invitálta a meghívó mindazokat, akik közel álltak dr. Balázs Józsefnéhoz, kórusvezetői búcsúztatójára 2003. december 7-én.
A Művelődési Ház díszbe öltözött és a szívek is. A híres asszonykórus megilletődve, a tőlük megszokott mértéktartással, ragyogó tisztasággal énekelt. A szervezés tökéletes volt. Az összes jelenlévőnek volt néhány kedves mondandója annak a fáradhatatlan asszonynak, a mindenki által tisztelt és szeretett „TANÁR NÉNINEK”, aki 34 éven át vezette az asszonykórust. Felsorolhatatlan a sikerek és kitüntetések száma. Pintér Sándorné, Margitka vette át a stafétabotot, és ő olvasta föl dr. Balázs Józsefné életútját az együttes történetével együtt.
Az ünnepet még magasztosabbá tette Maczkó Mária, a sokszorosan kitüntetett népdalénekes megilletődéstől átfűtött dalolása, Birinyi József , a KÓTA társelnöke és népi hangszeres polihisztor, zenével köszöntötte dr.Balázs Józsefnét, Tóth Judit „Ki mit tud” győztes, valamint az örökös Aranysarkantyú-díjas Széphalmi Zoltán páros tánca bűvölte el az ünnepeltet és a tiszteletére megjelenteket. Kecskedudán kísérte őket Mussza Ahmed.
A KÓTA kitüntető oklevelét Olsvai Imre – a MTA nyugalmazott főosztályvezetője – adta át, meleg szavak kíséretében.
A szépen terített asztalokon, fonottkalácsból készült adventi koszorúkban égett, a négy gyertyából éppen aktuális kettő.
Az ünnepeltnek mindenki megköszönte szép munkáját, de nem búcsúzott, hiszen aggódó, segítő figyelmére továbbra is szüksége van az asszonykórusnak, mert
„Embernek ének őrzi az időt,
Ő tartja számon minden eleinket,
Hallgass meg egy semmicske éneket,
S szíve járását hallod az időnek.”
(Ratkó J.; Segítsd a királyt!
Dr. Gerzanics Magdolna
