img_4197A Gerecsében fekvő nagy község. Már a rómaiak idején is népes kolónia, amit az ott talált római korból származó alapfalak, téglák, pénzek bizonyítanak.

Az 1529-es szörnyű történelmi viharok teljesen elpusztították. 1727-ben került az Esterházyakhoz. Ők hozták be a Schwarzwaldból származó katolikus németeket. A mai napig őrzik identitásukat, kultúrájukat. Összetartanak, szép példát adva arra, hogy lehet beilleszkedve megtartani szépséges múltjuk értékeit.

Több alkalommal adtunk hírt gazdag népzenei életükről, amelynek jelentős része, a remek adottságokkal rendelkező Stréhli-testvérek nevéhez köthető. Nem véletlen, hogy Franciska a KÓTA nagydíját is kiérdemelte.

A farsangi hagyományoknak, bolondozásoknak egész sorát ismerték korábban. Még szerencsém volt a ’90-es évek elején megörökíteni egy mulatságos, ún. téltemető szokást, amit sajnos, ma már a fiatalok nem visznek tovább. De ebben az időszakban mindig összejönnek, 10-12 népdalos csoportot hívnak meg, hogy találkozzanak, énekeljenek, örüljenek egymásnak. Nem versenyek ezek, minden feszültség nélkül, oldottan és gyönyörűen énekelnek.  Természetesen a csokrok között  elő-előfordul néhány kottából vagy rádióból tanult „sláger”, de zömmel a szép többszólamúsággal, eredeti kiejtéssel megszólaló változatokat lehet hallani.

img_4142Így volt ez február 8-án is. A hatalmas sportcsarnok, zsúfolásig megtelt az énekesekkel és a kísérőkkel, vendégekkel. Sorrendben a Zengőkék kezdték, akik a helybeli utánpótlás szép példái, Stréhli György vezetésével. A felnőtteknek sosem jelent gondot a létszámok „feltöltése”, hiszen gyermekkorban már hozzáértő szakember foglalkozik velük, aki már nagyapjától kezdve a láng őrzői közé tartozik. Gyönyörűek, tiszták a magas  hangok is, üdék, kedvesek a gyerekek, remek összhangban a zenével. Ezután Alsógalla következett. Náluk a szép dalcsokron kívül ki kell emelni, hogy a színpadi felállásnak olyan profi formáját mutatták, amellyel ritkán lehet találkozni (több sor, de ügyelve a takarások elkerülésére, hang- és képhatásokra stb.). A baji énekesek szép, korrekt műsort hoztak, bár néha az intonálásba beleszaladt egy kis csúszkálás.

img_4180Dunaszentmiklós; kiejtésük gyönyörű volt, sok régi dallamot énekeltek. Ez a megyének az a lokalizált települése, ahol a második világháborúig még az endogámiát is vállalva, nem fogadtak be senki „idegent”. Kár, hogy nem hallhattuk azokat a gyönyörű, néha pajzán bor- és egyéb mulatódalokat, amelyeket annak idején Schatz Gyuri bácsi énekelt. A szigetcsépiek az „egyszerű hétköznapok”-at kívánták jelezni kapákkal, kaszával, korsókkal. Kiejtésük archaikus, hiteles volt, az eszközök nélkül még hatásosabb lett volna. Kedves volt viszont a táncok bemutatása, hiszen tudjuk, hogy az „asszonyok tánca” amikor nő nővel táncol, a háború okozta magányra utalt. Tarján nemcsak a tőle megszokott szép, eredeti dalokkal kedveskedett a közönségnek, de mint házigazdák is nagyszerűen vizsgáztak, immár sokadszor, Godóné Stréhli Franciska vezetésével. A dunaharasztiak, Karsai Zoltán vezetésével. Egy tiroli dallamvariánssal kezdték. Törekedtek a változatosságra, vidáman, szívből énekeltek, átadva a zene örömét másoknak is. 1996-ban alakultak, fejlődésük örömteli perspektívát mutat.

Várgesztes meglepetés volt számomra, mert míg réges-régen a legszebb epikus és szokásdalokat tudták, ma azokból egyet sem hallottunk, bár az ismert népdalokat szépen énekelték. Vértessomló, a tőle megszokott precizitással, néhány igen szép belső bővüléses ritmusaprózásos variánssal, jó ízléssel összeállított csokorral állt a közönség elé. Környe eleinte kicsit vértelennek tűnt, de azután belelendültek, s vidáman énekelték:

Rund ist die Kugel.             Gömbölyű (kerek) a golyó,
Rund ist die Welt,               Gömbölyű (kerek) a világ.
Schön ist das Leben,           Szép az élet,
Was mir gefehlt?                 Mi hiányzik nekem?

S végül, de kissé progresszív építkezéssel, farsangi bolondozással, „alakoskodással” énekelték vidámnál vidámabb dalaikat, igazi profizmussal a soroksáriak. Megkapó volt, amikor a hatalmas csarnokban a színpad elé állt a 11 csoport, s egy emberként énekelte a kiosztott szövegek alapján:

Die Vögelein im Walde
Die sangen so wunde’-wunde’ schön…
…Schoztel Schotzel schau nu’her
Unsri Gläser sind schon leer.
Auf der grieni Oim tuat hot’s mein Schotzel g’foin…(Csak ízelítőül a szép simulóhangokból, akcentusból.)

Szabad fordításban a részletből: A madarak az erdőben csodálatosan énekelnek, kedvesem nézz ide, a poharaink üresek stb.

Ezzel zárult a műsor, és kezdetét vette a remek sváb vacsora; káposzta, gombóccal és sült csülökkel.

img_4219A dekorációk színei, az étkek, a virágok, mind, mind a „gyökereket” szimbolizálták. A műsor utáni énekelgetés is a szépről, a szeretetről tanúskodott, az egész csarnoknak aurája volt, ami mindenkit körülvett, s tartaléknak, erősségnek haza vihette.

A KÓTA (Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Egyesületek) nevében is gratulálunk mind a szervezőknek, mind a támogatóknak: Tarján Község Önkormányzatának, a Német Kisebbségi Önkormányzat helyi szervezetének, végül, de nem utolsó sorban, a tarjáni Zenei Egyesületnek.

Az összefogás szép példáját láthattuk abban is, hogy kedves beszéddel üdvözölte a rendezvényt Fülöp István volt polgármester, (aki egyébként a Német Kisebbségi Önkormányzat vezetője is), valamint a jelenlegi: Jelli János. Egyébként a népdal megbecsülése azért is volt érezhető, mert szinte minden csoportot elkísért településük polgármestere.

Dr.Gerzanics Magdolna
www.gerzanics.hu
www.tradició.hu

Fotó: Lami Szabolcs