A híres történelmi emlékkel bíró városka nagy gonddal, körültekintéssel készülődött legkellemesebb összejövetelére, a szüreti mulatságra. Minden ilyen esemény alkalom arra, hogy az emberek pótolják azt, ami a hideg, rideg, elidegenedő világban hiányzik; az egymással való beszélgetés, a szeretet. Sok helyen látunk igyekezetet, szorgalmat e hiány pótlására, valahogy az isaszegi vigasság mégis feltűnő és kiemelkedő volt a hasonló rendezvények közül. Igen hatalmas, átgondolt, szervezett munka volt jellemző, amely zökkenőmentessé tette a varázslatos délutánt és estét.

Ahogy a Dózsa György Művelődési Otthon közelébe ért a látogató, már különböző színes jelzések hívták fel a figyelmet a közelgő szüret megünneplésére. Számos jármű sorakozott, traktorok, lovaskocsik, amelyek között még egy hintó is arra várt, hogy útjára bocsátsák. Abban feszített a későbbiekben a „bíró” és a szép „bíróné”, ahogy ez már a szüreti dínomdánomban ildomos. És a sok lovas, köztük szép fiatal hölgyek is.

A felvonulás a Művelődési Otthontól indult, hogy aztán körbe járja az egész várost, élvezve a kíváncsi tekinteteket, az integető emberekkel. Két helyen állt meg a menet. Mindkét helyen műsorral kedveskedtek a vendégeknek. Táncoslábú csapatok szórakoztatták őket, miközben a remek szervezésnek köszönhetően, az asszonyok finomabbnál finomabb süteménnyel, pogácsával, kaláccsal, a férfiak pedig fehér és vörösborral kínálták a nézelődőket, és a járműveken „utazókat” is. Ami a legkedvesebb és szembetűnőbb volt, hogy az éppen csak járni tudó picik is szereplői voltak a vigasságnak. Már ők is népviseletben, vagy ahhoz igazodva jelentek meg, s parányi lábukkal ropták a táncot. Nem véletlenül, hiszen alsó „korhatár nélkül” vehetnek részt a táncoktatásban. Példamutató. Ehhez persze, a szülők megértésére, összefogására volt szükség, mint ahogy mindenhez, ami e napot ünneppé tette.

[nggallery id=3]

Az első „táncos megálló” a Szoborhegy alatti szabadtér volt, ahol a Csata Táncegyüttes és a Csatangoló Tánccsoport adott műsort, nagy tetszést aratva. A 190 tagú Csata Táncegyüttes művészeti vezetője, Bánszkiné Varga Judit.

A második megálló a Tóth Árpád utcai általános iskola udvarán volt, itt egy jó mozgású, összefogott fiatal romacsoport mutatta be tánctudását. Mint megtudtam, – iskolai keretek között foglalkozik velük–, ugyancsak Bánszkiné -, akinek segítsége Kun Gergely tanár úr.

A műsort a vendégként érkező Szigeti Néptánc Egyesület folytatta. Eközben körültekintő szervezéssel, a szereplésben és nézelődésben megéhezett emberek zsíros kenyeret ettek, lila hagymával és stílszerűen, szőlővel. Igazán családias, kedves hangulat volt, a hatalmas tér és a sok jelenlévő ellenére. Ezután jött el a délután fénypontja, a madárijesztő szépségverseny, ahová az alábbiakkal hívták a pályázókat:

„Lehet szép vagy csúnya, fejében ész vagy szalma. Lehet ijesztő vagy

éppen szívderítő, a fontos, hogy ötletes legyen…”

A győztes, a népdalkör vezetője, Nagy Jánosné (mindenki Marcsija) lett.

Bábúja természetes anyagokból készült, leginkább saját kertjének terméséből. Valóban nagyon ötletes megoldásokat talált mind a díszítésre, mind a formák megjelenítésére. Szerepet kapott a sütőtök a különböző színű, méretű, formájú paprikák stb.

És, bár vádoljanak elfogultsággal a tisztelt olvasók, itt mégis meg kell állnom néhány szóra. Mint elkötelezett népdalt szerető ültem fel arra a traktorra, amely az Isaszegi Asszonykórust szállította. Őket jól ismertem, hiszen több népdalos minősítőn találkoztam már velük, amikor éppen sikereiket söpörték be. A szüreti vigalomban helyzeti előnyben voltunk, hiszen járművünkön utazott a Suri Zenekar, amely egy pillanatra sem pihent a vidám délutánon. Ők azok, akik minden hagyományőrző rendezvényt kísérnek. Összetételük érdekes, talán kissé szokatlan is a népdalokhoz, mert egy harmonikával, dobbal és két szaxofonnal zenélnek. Remek hangulattal tették dolgukat ez alkalommal is, és minden kérést teljesítve. Pásztor Béla, Hernyes László, Hrusinszky Zoltán és Rajta Tibor. Az asszonyok is formában voltak. Ontották a dalokat, jókedvűen „csápoltak” az utcán álló érdeklődőknek, ami egy bájosan groteszk képet mutatott a gyönyörű népviselet hordozóiról.

A Művelődési Otthonhoz visszatérve, az Isaszegi Nyugdíjasok Baráti Köre és a Nyugdíjasok Önsegélyező Klubja vidáman táncolt, az ESE (Egymást Segítők Egyesülete) tagjaival az épület előtt. Aki csak a közelben volt, mindenki bekapcsolódott.

Ekkor a bírónak és bírónénak ismét döntenie kellett, mert süteményversennyel is készültek a résztvevők. Bizony ez nehéz feladat volt, mert a „pályázatok” nemcsak szépek, de rendkívül finomak voltak. A győztes egy fokhagymás, sonkás tekercs lett, készítője pedig Szabóné Ónodi Judit. Őkét pásztor öltözékre emlékeztető, csinos gyermekével vett részt az eseményeken, bizonyítva, hogy nem lehet elég korán elkezdeni a hagyományok megismertetését, megszerettetését utódainkkal.

A vacsora után a tetőpontra ért a hangulat és elkezdődött a szüreti bál.

Szólni szeretnék még az Otthon előteréről, ahol egy babakiállítás (ugyancsak Varga Judit a kiállító) és egy csodálatos gyöngyfűző remekekből álló gyűjtemény nyűgözte le a közönséget. A szakkör vezetője Gazdagné, Leitner Erzsébet.

Az egész napos eseménysor méltó volt a településhez. Ilyen rendezett, tiszta, jó körülményekről árulkodó városkát ritkán lehet látni. A művelődési Otthon pedig – Verseczkyné Sziki Éva igazgatónő vezetésével – nagyszerűen gondoskodik arról, hogy sokoldalúan ápolják hagyományaikat, őrizzék történelmük, történelmünk emlékeit, helyet biztosítva a múltnak és az előre vivő jelennek. Köszönet ezért mindazoknak is, akik ebben segítségére vannak.

Dr. Gerzanics Magdolna

Szüreti vigalom Isaszegen

A híres történelmi emlékkel bíró városka nagy gonddal, körültekintéssel készülődött legkellemesebb összejövetelére, a szüreti mulatságra. Minden ilyen esemény alkalom arra, hogy az emberek pótolják azt, ami a hideg, rideg, elidegenedő világban hiányzik; az egymással való beszélgetés, a szeretet. Sok helyen látunk igyekezetet, szorgalmat e hiány pótlására, valahogy az isaszegi vigasság mégis feltűnő és kiemelkedő volt a hasonló rendezvények közül. Igen hatalmas, átgondolt, szervezett munka volt jellemző, amely zökkenőmentessé tette a varázslatos délutánt és estét.

Ahogy a Dózsa György Művelődési Otthon közelébe ért a látogató, már különböző színes jelzések hívták fel a figyelmet a közelgő szüret megünneplésére. Számos jármű sorakozott, traktorok, lovaskocsik, amelyek között még egy hintó is arra várt, hogy útjára bocsátsák. Abban feszített a későbbiekben a „bíró” és a szép „bíróné”, ahogy ez már a szüreti dínomdánomban ildomos. És a sok lovas, köztük szép fiatal hölgyek is.

A felvonulás a Művelődési Otthontól indult, hogy aztán körbe járja az egész várost, élvezve a kíváncsi tekinteteket, az integető emberekkel. Két helyen állt meg a menet. Mindkét helyen műsorral kedveskedtek a vendégeknek. Táncoslábú csapatok szórakoztatták őket, miközben a remek szervezésnek köszönhetően, az asszonyok finomabbnál finomabb süteménnyel, pogácsával, kaláccsal, a férfiak pedig fehér és vörösborral kínálták a nézelődőket, és a járműveken „utazókat” is. Ami a legkedvesebb és szembetűnőbb volt, hogy az éppen csak járni tudó picik is szereplői voltak a vigasságnak. Már ők is népviseletben, vagy ahhoz igazodva jelentek meg, s parányi lábukkal ropták a táncot. Nem véletlenül, hiszen alsó „korhatár nélkül” vehetnek részt a táncoktatásban. Példamutató. Ehhez persze, a szülők megértésére, összefogására volt szükség, mint ahogy mindenhez, ami e napot ünneppé tette.

Az első „táncos megálló” a Szoborhegy alatti szabadtér volt, ahol a Csata Táncegyüttes és a Csatangoló Tánccsoport adott műsort, nagy tetszést aratva. A 190 tagú Csata Táncegyüttes művészeti vezetője, Bánszkiné Varga Judit.

A második megálló a Tóth Árpád utcai általános iskola udvarán volt, itt egy jó mozgású, összefogott fiatal romacsoport mutatta be tánctudását. Mint megtudtam, – iskolai keretek között foglalkozik velük–, ugyancsak Bánszkiné -, akinek segítsége Kun Gergely tanár úr.

A műsort a vendégként érkező Szigeti Néptánc Egyesület folytatta. Eközben körültekintő szervezéssel, a szereplésben és nézelődésben megéhezett emberek zsíros kenyeret ettek, lila hagymával és stílszerűen, szőlővel. Igazán családias, kedves hangulat volt, a hatalmas tér és a sok jelenlévő ellenére. Ezután jött el a délután fénypontja, a madárijesztő szépségverseny, ahová az alábbiakkal hívták a pályázókat:

„Lehet szép vagy csúnya, fejében ész vagy szalma. Lehet ijesztő vagy

éppen szívderítő, a fontos, hogy ötletes legyen…”

A győztes, a népdalkör vezetője, Nagy Jánosné (mindenki Marcsija) lett.

Bábúja természetes anyagokból készült, leginkább saját kertjének terméséből. Valóban nagyon ötletes megoldásokat talált mind a díszítésre, mind a formák megjelenítésére. Szerepet kapott a sütőtök a különböző színű, méretű, formájú paprikák stb.

És, bár vádoljanak elfogultsággal a tisztelt olvasók, itt mégis meg kell állnom néhány szóra. Mint elkötelezett népdalt szerető ültem fel arra a traktorra, amely az Isaszegi Asszonykórust szállította. Őket jól ismertem, hiszen több népdalos minősítőn találkoztam már velük, amikor éppen sikereiket söpörték be. A szüreti vigalomban helyzeti előnyben voltunk, hiszen járművünkön utazott a Suri Zenekar, amely egy pillanatra sem pihent a vidám délutánon. Ők azok, akik minden hagyományőrző rendezvényt kísérnek. Összetételük érdekes, talán kissé szokatlan is a népdalokhoz, mert egy harmonikával, dobbal és két szaxofonnal zenélnek. Remek hangulattal tették dolgukat ez alkalommal is, és minden kérést teljesítve. Pásztor Béla, Hernyes László, Hrusinszky Zoltán és Rajta Tibor. Az asszonyok is formában voltak. Ontották a dalokat, jókedvűen „csápoltak” az utcán álló érdeklődőknek, ami egy bájosan groteszk képet mutatott a gyönyörű népviselet hordozóiról.

A Művelődési Otthonhoz visszatérve, az Isaszegi Nyugdíjasok Baráti Köre és a Nyugdíjasok Önsegélyező Klubja vidáman táncolt, az ESE (Egymást Segítők Egyesülete) tagjaival az épület előtt. Aki csak a közelben volt, mindenki bekapcsolódott.

Ekkor a bírónak és bírónénak ismét döntenie kellett, mert süteményversennyel is készültek a résztvevők. Bizony ez nehéz feladat volt, mert a „pályázatok” nemcsak szépek, de rendkívül finomak voltak. A győztes egy fokhagymás, sonkás tekercs lett, készítője pedig Szabóné Ónodi Judit. Őkét pásztor öltözékre emlékeztető, csinos gyermekével vett részt az eseményeken, bizonyítva, hogy nem lehet elég korán elkezdeni a hagyományok megismertetését, megszerettetését utódainkkal.

A vacsora után a tetőpontra ért a hangulat és elkezdődött a szüreti bál.

Szólni szeretnék még az Otthon előteréről, ahol egy babakiállítás (ugyancsak Varga Judit a kiállító) és egy csodálatos gyöngyfűző remekekből álló gyűjtemény nyűgözte le a közönséget. A szakkör vezetője Gazdagné, Leitner Erzsébet.

Az egész napos eseménysor méltó volt a településhez. Ilyen rendezett, tiszta, jó körülményekről árulkodó városkát ritkán lehet látni. A művelődési Otthon pedig – Verseczkyné Sziki Éva igazgatónő vezetésével – nagyszerűen gondoskodik arról, hogy sokoldalúan ápolják hagyományaikat, őrizzék történelmük, történelmünk emlékeit, helyet biztosítva a múltnak és az előre vivő jelennek. Köszönet ezért mindazoknak is, akik ebben segítségére vannak.

Dr. Gerzanics Magdolna

www.Gerzanics.hu