Köztudott, hogy az András-nap utáni vasárnapon kezdődik az advent, a várakozás időszaka. Így kapcsolódik össze a természettel együtt élő és az egyéb környezethez tartozó emberek, valamint a vallás, a hit szövevénye. Ilyenkor megkezdődik a lázas készülődés (sajnos, néha csak az ajándékvásárlásban megnyilvánulva), mégis a ráhangolódás az ünnep gyönyörű szép időszaka életünknek. Ilyenkor érdemes a szokásokban körülnézni.
Mit jelentenek az adventi koszorú gyertyái, gyertyáinak színei?
Ez a szokás A XIX. sz. 80-as éveiben terjedt el, német hatásra, elsősorban az evangélikusok körében. Általában fiúotthonokba mentek az éneklők hetente, s minden alkalommal egy-egy gyertyát gyújtottak, később különböző színekben.
A katolikusok között a 20. század 20-as éveiben vált népszerűvé, 3 lila és egy rózsaszín gyertyával, a liturgiának megfelelően (papi öltözék). Íme, a színes gyertyák egyik szép magyarázata:

Az első vasárnap angyala: Négy héttel karácsony előtt, valami nagyon szép dolog történik, egy angyal kék köpenyben száll le a mennyből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez.

A második vasárnap: piros palástba öltözött angyal jön, és keres valamit arany serlegébe. Végigmegy a világ összes házán és tiszta szeretet után kutat a szívekben. Ha összegyűjtötte, visszaviszi a mennybe, ahol fényt készítenek belőle a csillagoknak, hogy gyönyörködni tudjunk a csillagok sugarában.

A harmadik vasárnap a fehér angyalé, ő fénysugarat tartva jön a földre, s tiszta szeretetet keres ő is az emberi szívekben. Ha megtalálja, megérinti őket, akiknek a szemében is megjelenik ez a fény.

A negyedik vasárnap angyala halványlila lepellel érkezik hozzánk, s bejárja az egész földet. Lantot penget és énekel. ヘm ezt csak az hallhatja meg, akinek a szíve tiszta. Az angyalt sereg kíséri, ők is énekelnek. Ezt meghallja a földön minden, ami élni akar, a föld mélyén rejlő magocskák, állatok, amelyek teljessé teszik a világot.

(Szabadon, tömörítve Váradi Tibor Advent misztériuma c. munkájából.)

***

„Szállást keres a Szent-család,
Senki sincsen, ki helyet ád.
Nincsen, aki befogadja
Őt, aki a földnek ura.
Legalább ti, jó emberek,
Fogadjátok a kisdedet,
Házatokra boldogság száll,
Ha betér az égi király”

Énekelték az isaszegiek, akikről ismét a legnagyobb tisztelet hangján lehet csak szólni. Róluk, az Isaszegi Asszonykórusról, illetve a település gyermek-népdalosairól.

A budapesti Vörösmarty tér karácsonyi vásárai híresek. Az is szép hagyománnyá vált, hogy népzenei csoportokat, táncosokat hívnak meg a díszbe öltöztetett színpadra. Így most az isaszegieket találta meg ez a megtisztelő feladat. Tudva levő, hogy mennyi külföldi érkezik ilyenkor

az országba, s figyeli a karácsonyi rendezvényeket. Hát, elmondhatjuk, hogy ez a nyitás napján is így volt. De leírhatatlan az az ámulat, ahogy figyelték az isaszegiek betlehemes játékát, az együttes teljesítmény- örömét, külsőségekben is ízléses, mértéktartó szereplését.

Mint annyi helyen, ennek a csoportnak is megvannak a gondjai, bajai, most különösen sok megpróbáltatásban volt részük. Mégis! Csodálatra méltó az a szeretet, amely összetartja őket, létrehozza azt a megtartó-teremtő készséget, amellyel a gyermekeket is bevonják az értékek megtartásába, őrzésébe.

Dr. Gerzanics Magdolna