A betakarítások, szüretek után kezdődik a késő őszi, illetve a téli ünnepek kezdete.

Először november 11-én Szent Mártont ünneplünk. (Ugye tudjuk, hogy Pannóniában, (Sabaria), a mai Szombathelyen született). Ez a nap is a pásztor- és cselédfogadások, cserék, elszámolások napja, mint a korábbi Szent Mihály és a későbbi Szent Andrásé.
Tehát a Márton-nap a gazdasági év fontos állomása. A nyugati megyékben, köszöntő kíséretében hordták körül „Szent Márton vesszejét”. Ez azt jelentette, hogy a pásztor Márton-nap előestéjén, nyírfavesszővel végigjárta azokat a gazdákat, akiknek az állatait őrizte, s ahány ága volt ajándékának, annyi szaporodás volt a következő évben az állatok között.

November 30-a András-nap, ez a görögországi apostol és vértanú jelöli ki adventet. Ugyanis a november 30-át követő első vasárnap advent első vasárnapja. Számtalan hiedelem fűződik hozzá, szerelmi jóslások, pl. a lányok egy pohár vízbe piros almát tettek, s a poharat az ágy alá helyezték. András napjának reggelén megitták a vizet, megették az almát, s kiszaladtak az utcára. Akit először megláttak, az lett a férjük. Vagy este a lányok a favágó tőkére kendermagot dobtak s ezt mondták:”András neked kendert vetek, mondd meg nekem, kihez megyek?”

AZ ASSZONYI ÜNNEPEK SORA:

November második felében kezdődött a fonás, és gyakran farsangig tartott. (Tilos volt azonban fonni és varrni az egyházi és népi ünnepeken, jeles napokon, így az elkövetkezendők mindegyikén.)

Dátum szerint megelőzi az első asszonyünnep az előbbi jeles napot. November 25-e Szent Katalin szűz és vértanú napja.

Keresztény hitének követéséért Maximinus császár parancsára, börtönbe vetették, megkínozták, majd lefejezték. A képén ábrázolt kerék alapján, a vízimolnárok választották védőszentjüknek. Mivel közvetlenül az adventot előzi meg, Katalin-nap után már nem volt szabad lakodalmat, vagy táncmulatságot rendezni.

Szép szokás volt (amit ma is jó lenne felújítani, a ) a Katalin-gally. Ez azt jelenti, hogy egy ágat (cseresznye, aranyeső, orgona stb.) vízbe kell tenni, ha karácsonyig kivirágzik, azt jelenti, hogy a szerelmes lány elnyeri óhajtott párját.

„Az én babám rózsaszín szoknyája,
Nem pörög a katalini bálba.
Majd pörög a karácsonyi bálba,
Tiéd leszek babám nem sokára.”

December 4-e a hagyomány szerint az előbbihez hasonló sorsú, a Kis-Ázsiában élt és hitéért megkínzott, majd lefejezett Szent Borbála. A kínzásaival összefüggő helyek miatt, védőszentje lett a bányászoknak, tüzéreknek, a váraknak, pártfogója a hajadon lányoknak. A napján vízbe tett cseresznyefaág karácsonyra hozott virága, szintén házasságot jelentett. Hontban pedig az András-napkor az eresz aljába dugott almát, Borbála napkor megfordították, majd karácsonykor magukkal vitték az éjféli misére és várták, ki fogja őket először megszólítani, mert az, vagy annak a hozzátartozója lesz a férjük.

Azokban a megyékben, ahol sok a bánya (már sehol), ott sokkal mélyebb, szerteágazóbb a szenthez kapcsolódó hit.

A második világháború előtt minden tárna bejáratánál állt egy oltár Szent Borbála képével vagy szobrocskájával, ahol ezt mondták el minden reggel:

Most kúszik fel a nap az égen,
A bányász útra kelt már régen.
Sürgetőn hívja őt a tárna,
S ha ébred otthon a családja,
Ezer vésszel küzd a föld mélyén,
Isten óvja a bányák éjén.
Szent Borbála védőszentünk,
Könyörögj Istennél értünk.

Szent Borbála, védj meg minket,
Nagyon szépen kérünk.
Lenn a földben, ott a mélyben,
Légy te a reményünk!
Minden reggel alászállunk,
De hogy visszatérjünk,
Segíts minket Szent Borbála,
Szent szívedre kérünk!
Óvd és védd a bányászokat,
Oly sötét a tárna,
Hogy a mélyből feljöhessünk,
Segíts Szent Borbála!

Tatabánya-Felsőgalla: Vojnorák Jánosné (Mária) sz. :1917.

Mint asszonyi ünnep, december 13-a főszereplője Luca. Szent Lucia is hitéért és tisztaságának védelméért szenvedett mártírhalált. A középkor másik legkedveltebb védőszentje volt. Oltalmáért folyamodtak a vakok és a szembetegségben szenvedők, mivel neve Lucia, a latin lux, azaz a fény szóból ered. De a varrónők, párnakészítők, nyergesek is mind védőszentjüknek tartották. Mindazok, akik hegyes szúró szerszámmal dolgoztak.
Másik oldala szerint viszont kísérteties nőalaknak tartották. Ezt a napot a nép szép színes koszorúval vette körül, amelyben néha egymásnak ellentmondó pogány hiedelmek is találhatók.
Ezen a napon kezdik készíteni a 13 darabból álló Luca-széket, amit éppen karácsonykor fejeznek be. Elviszik a templomba, ahol néhány helyen a boszorkány ül rá háttal az oltárnak (másként nem engedik), mert így nem tud ártani senkinek. Természetesen a székkészítés is lehet, miként a gombócfőzés, fiúnevekkel a szerelmi jóslás eszköze. De különböző helyeken, különbözőképpen viccelődtek a fiatalok egymással. Rédén ilyenkor volt a „kiakasztás” (egy óvatlan pillanatban kukoricacsutkát akasztottak egymás hátára). Neszmélyen a „kipelyvázás” volt szokásban (egyik kaputól a másikig felszórták pelyvával, amit nehezen lehetett feltisztítani) Dél-Dunántúlon a kisfiúk „kocsolni” jártak. (Egy lopott fadarabbal mentek a tyúkokat elvarázsolni, hogy sok tojást tojjanak.) A baromfiak termékenységével kapcsolatosan rengeteg hiedelem fűződik e naphoz.
Európa északi részén sokkal nagyobb kultusza van Lucának, mert ugye ott meglehetősen sötét van, így még több kívánság, tisztelet fűződik e szenthez, aki a hit szerint a világosságot hozza.

Lucát megelőzi december 6-a, Szent Miklósnak a napja. Ő Myra városának volt – az égi jelre megválasztott – püspöke.
Történt egyszer, hogy egy gonosz vendéglős elcsábított három kisfiút, majd megölte őket és só közé, egy hordóba rejtette holttestüket. A püspököt egy angyal figyelmeztette a történtekre, amire ő megjelent a vendéglős házánál, feltámasztotta a gyermekeket, és megbüntette a bűnöst. Ebből a történetből dramatizált játékot készítettek már a XI. században, amit az ártatlan gyermekek napjának előestéjén szoktak előadni.
Ezért van, hogy ajándékot hoz a Mikulás a kicsiknek december 5-én.a Persze ez nem mindig volt így, és nem mindenütt van így. Pl. Máltán már Miklós ünnepétől karácsonyi díszbe öltözik minden, de nem fenyővel, hanem minden méretű, formájú Mikulással. Fát egyáltalán nem díszítenek, mert a termőföldet az ókortól kezdődően hajókkal viszik be a szigetekre, a széltől és a vízmosástól kőgátakkal védik meg. Így érthető, hogy nem fogják a fákat kivágni.

Ezután már a szentkarácsony következik, amelyről a következő cikkek mesélnek.

Dr. Gerzanics Magdolna