Senki sem csodálkozik ma már azon, hogyha eljön a farsang, akkor a németek által lakott Tarjánban mindig egy hatalmas bál nyitja meg a bolondozások, vidámságok idejét. Ám a komoly dolgok is helyet kapnak, mert a báli napot – állandósult hagyományként -, mindig egy dalostalálkozó követi.

Február 7-én sem volt ez másként. 12 csoport jelezte részvételét, ám a fagyos téli idő miatt „csak” 10 érkezett meg.

[singlepic id=290 w=320 h=240 mode=watermark float=left]A műsort, a település népszerű Zengőkék nevű, – a Tarjáni Zenei Egyesület kiskórusa – nyitotta meg. A szép dallamokat önmaguk kísérték, gitár, harmonika, csörgődob és egy fuvola segítségével. A csoportot Stréhli György vezeti, akiről már többször adtunk hírt, testvére Franciska pedig, a KÓTA-díjat is kiérdemelte. Ők a tarjáni népdaloknak az istápolói. Szülői hagyomány nálunk a zene, s ők mindent megtesznek az ősi örökség megtartásáért, továbbadásáért. Bejárták már fél Európát, s míg György a fiataloknak adja át tudását, addig Godóné Stéhli Franciska a szebb korúakat, a Tarjáni Dalkör tagjait tanítja újabb és újabb dalokra. Nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az eredeti, helybeli népdalokat énekeljék, hiszen ő maga 150 körüli tarjáni gyűjtéssel büszkélkedhet. Nehéz napokon vannak túl, hiszen e hatalmas bál és kórustalálkozó megszervezése is rájuk hárult, a dalkör tagjaival együtt. Nekik külön is gratulálunk, mert 30 éve dalolnak, és erre igen büszkék, na és a több, mint 80 éves harmonikásukra, Marton Andrásra, aki egyetlen próbáról sem hiányzik, hajszál pontosan gördül be mindig kerékpárjával.

A Vértestolnai Dalkör tisztán énekelt. Talán a műsorválasztást lehetne kissé változatosabbá tenni. A kettős, a csoport felelgetősével viszont telitalálat volt.

Az alsógallaiak hozták a tőlük megszokott, hiteles többszólamú tiszta hangzást. Mértéktartóan voltak erőteljesek, dalcsokruk tudatosan felépített,. mozgásuk harmonikus. Örömmel hallottuk tőlük a szép Dunaszentmiklóson gyűjtött mulatós dalt, amelyet több, mint 40 évvel ezelőtt énekelt szalagra, a drága emlékű Schatz Gyuri bácsi. Hallgassunk meg az eredetiből bor-, zálogos- és egy vadászdalt:

[audio:http://gerzanics.hu/files/2010/02/bordal.mp3|titles=bordal]

Előbbiek elmondhatók a Leányvári Dalkörre is, műsorukban törekedtek a változatosságra. Az összhangzás tiszta, de egy kicsit halvány volt, törekedniük kell az erőteljesebb éneklésre.

A máriahalmiak kedvesek voltak, szívből énekeltek, bár kicsit visszafogottan. Településükön hosszú évtizedekkel ezelőtt is őrizték dalaikat, és a „Reich brüderlich die Hand” elnevezésű nemzetiségi találkozóknak is helyet adtak.

A budakalászi csoporton is látszik, hogy öröm számukra dalaik megszólaltatása, de itt-ott még adósak maradtak a tiszta hangzással.

Szárról 11 hölgy énekelt egy harmonikással. A második dal kezdése egy kicsit bizonytalanul indult, de műsorukat a finomság, a kimunkált hangzás jellemezte. Arra is kellene azonban törekedniük, hogy ne a megkopott dalokat énekeljék, hanem az eredeti, a régióra jellemző népdalokat. Ezt azonban sajnos, nem csupán róluk, hanem több csapatról is el lehet mondani.

[singlepic id=305 w=290 h=216 mode=watermark float=right]Végül az igazi farsangi, vidám hangulatot – mint mindig – , most is a Soroksári Férfikórus biztosította. Tőlük minden bolondozást elfogadtunk, hiszen szívből mókáztak, viccelődtek, miközben erőteljesen telt hangzással énekeltek.

Az összejövetel alkalom arra, hogy énekeljenek, szívből, örömmel készülődjenek a szereplésre, de a legfontosabb az, hogy találkoznak egymással, beszélgessenek, s ez a mai rideg, szeretet nélküli világban felbecsülhetetlen érték.

[nggallery id=14]

Fotó: Lami Szabolcs
http://comment.szalami.com/