„Mindkét hazából kiárvulva,
csak hitünkben töretlenül,
lelkünk holdfehér vásznaira
Isten árnyéka nehezül.”

(Útban Törökország felé, 1727.szeptember l5-21.)

A százhalombattai Hamvas Béla Városi Könyvtár, nagy gonddal összeállított irodalmi esteket szervez az érdeklődők számára. Bálint Ferencné, ny. középiskolai magyartanár tartja ezeket a felejthetetlen előadásokat.

[singlepic id=315 w=320 h=240 float=center]

A kedves – iskolai füzet hatását keltő – meghívó jelzi József Attilára utalva:

„…nem középiskolás fokon…”, és ez így is van. Aki ellátogat ezekre az „irodalomórákra”, átszellemülve, feltöltődött lélekkel megy haza, hogy aztán így könnyebben viselje a mindennapok küzdelmeit, nehézségeit.

Az elmúlt év záróelőadása dr.Vári Fábián Lászlóról, költő, szerkesztő, fordító és folkloristáról szólt. Ami újdonságnak számított, hogy a bemutatott kárpátaljai költő jelen volt, és hallgathatta verseinek pontos, igen szakszerű műfaji besorolását, elemzését. A tanárnő 17 verset vett górcső alá, amely Vári Fábián László költészetének sokféle ágát, és egyben az irodalmi műfajok mindegyikét is reprezentálta. Költeményei gyönyörűek, de meg sem kísérlem, hogy olyan magasságokban boncolgassam, mint Bálintné, Gyöngyi tette azt. Rávilágított minden trópusnak, minden alliterációnak a jelentőségére, a szimbólumrendszerre, amelyen keresztül közelebb kerülhettünk a fájdalom, az elszakítottság, a magárahagyottság, érzékeléséhez. De ízelítőt kaptunk abból a munkásságából is, amely Vári Fábiánnak a népköltészeti gyűjtőmunkáját és jelentősebb fordításait tartalmazza. Először 1970-ben kezdte el, az akkori Forrás Irodalmi Stúdió tagjaival, amit azután a későbbekben társak nélkül folytatott és folytat a mai napig. Elmondhatjuk, hogy szinte teljesen egyedül végzi ezt az igen jelentős munkát. Kárpátalján nemcsak a magyarság folklorisztikájában végzett mentőmunkát, hanem a környező népek népdalait és népballadáit, szokásanyagát is összegyűjtötte. Doktori disszertációját is e témakörben írta és védte.[singlepic id=321 w=320 h=240 float=right]

Az író Kárpátalján született és él, viszi vállain a költészet felelősségét, hiszen az anyanyelv védelme az elszakított területeken különösképpen nehéz és igen fontos feladat.

A Kárpátaljai Tanárképző  Főiskola tanára, a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportja Együtt c. folyóiratának szerkesztőbizottsági elnöke, a versrovat vezetője.

1990-től a Magyar Írószövetség tagja, majd választmányi tagja, 2005-től, a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Számtalan cikke, tudományos munkája mellett megjelent kiadványai:Széphistóriák, Kivont Kardok közt, 19 vers hűségről és halálról, Világtalan csillag, Harminchárom év, Fecskehajtó idő, Tábori posta (memoár-regény).

Kitüntetései felsorolhatatlanok, de – a sok között -, birtokosa a KÓTA nagydíjnak is, amellyel a folklór területén végzett munkáját jutalmazták..

Visszatérve a százhalombattai estre, Bálint Ferencné sorozataira. Munkája nagy ajándék a könyvtárnak és a városnak. Az a szakmai tudás, amellyel biztosítja az előadások magas színvonalát, művészi előadókészsége, ahogy nyugodt, kellemes hangon beszél, kisugárzása áthatja a jelenlévőket, és elviszi őket abba az irodalmi világba, amely a mai küzdelmes, rideg életben, melegséggel és tudással tölti meg életüket.

Köszönet illeti a tanárnőt odaadó pontos és szép munkájáért, és természetesen, a Hamvas Béla Könyvtárat a lehetőség megteremtéséért, a szervezésért.

Fotó: Lami Szabolcs