Különleges esemény volt április 1-jén Naszályon, a művelődési házban. Pedagógusok részére rendeztek továbbképzési napot. Persze, nem ilyen szürkén, hanem a „VII. ÖTLETCSERE” összejövetelének titulálva, AZ ÜNNEP AZ ÉLET RANGJA” címmel. Ez önmagában nem olyan különleges, hiszen természetes, hogy akik gyermekekkel foglalkoznak, azok lépést tartanak a fejlődéssel, és figyelemmel kísérik egymás életét is.

Elhangzott – többek között – az óvodások életkorának megfelelő figyelemfelkeltés a nemzeti ünnepek iránt, a különböző mozgásos fejlesztési módokról (pl. Felnőtt és gyermek euritmia az ünnepi műsorokban), a kirándulásokról tartott tájékoztató stb. Nagyszerű megoldás volt, hogy miközben a szóbeli előadást hallhattuk, a háttérben vetített illusztrációk erősítették az elhangzottakat.

Igazi meglepetés érte a jelenlévőket a sok remek előadás után, hogy a megye népdalaiból összeállított nagyszerű koreográfiával, a pedagógusok szerepeltek. Az egésznek mestere Szegvári Ildikó volt. Nemcsak a koreográfiát alkotta, hanem a betanításra is vállalkozott. Óriási sikert arattak a „táncosok”. A zenét a Kincső zenekar szolgáltatta.

Ildikóról elmondható, hogy évtizedek óta harcol a megye népzenei, néptáncos múltjának megőrzéséért, továbbadásáért. Erőfeszítésének eredményeként, sok helyen bevezetésre kerül a „Népi játék, néptánc alapú mozgásfejlesztés az óvodában és az alsó tagozatban” c. akkreditált pályamunkája.

A nap felejthetetlen volt mind a szereplők, mind a közönség számára. A felelős szerkesztésért és lebonyolításért Máriásiné Pőcze Márta óvodai intézményvezetőt, valamint Palástiné Viczena Katalin, kistérségi munkaközösség vezetőt és munkatársaikat illeti köszönet. Zárójelben, de nem mellékesen jegyzem meg, hogy Márta kislány korában több alkalommal szerepelt Vass Lajossal a Magyar Rádió Nótafaiskola c. műsorában. A mag jó helyre hullott!!!

Nem mehetünk el szó nélkül amellett a szívet melengető rajzkiállítás mellett sem, amelyet Palástiné Viczena Katalin rendezett e napra, kis tanítványai munkáiból. Azokat a sugárzó napocskákat, fényeket látva, az ember a legnagyobb tiszteletet érzi azt a kérdést feltéve, miként lehet ilyen szép eredményt elérni ekkora csöppentyűkkel?

***

Április 10-én – már hagyományosan -, bányászdalkörök találkoztak Tatabányán, a Bányász Művelődési Otthonban. Tudva levő, hogy, mint annyi más helyen, itt is megszűnt a bányaművelés, mégis a város ragaszkodik a múltjának ehhez a darabjához. De a széles körű érdeklődés azt bizonyítja, hogy ez országszerte így van.

Lévai József alpolgármester úr úgy kezdte megnyitó beszédét, hogy Magyarországon 84 település van, amelynek köze van, volt a bányászathoz. És ahol bányászat volt, ott élet volt, mert az adott kenyeret és kultúrát az ott lakó embereknek.

Már több alkalommal írtunk a bányászdalok keletkezéséről amelyek, mint a bányaiskolák megteremtése, Selmecbányáról indult. Az oktatás német nyelven folyt, természetesen a dalok is, a jellegzetes, 3/4-es, auftaktos formátumúak voltak. 1848 után ez a kialakult rend bomlani kezdett, szétválások következtek, amelyek azután a Trianoni határváltozások következményeként, 1920-ban véglegessé váltak. Sopronban működött a bányászat és az erdészet, majd 1949-ben Miskolc adott – kibővített fakultásokkal – helyet ennek a hányatott sorsú iskolarendszernek.

A mai napig tudják, emlegetik a hagyományőrzők a bányászati szakszavakat, és az idő közbeni nyelvi változásokat szemléltető folklorizálódott énekeket, vagy akár a magyar népdalok dallamára „húzott”, éppen aktualizált szövegeket.

Egy biztos, hittel, átéléssel emlékeznek erre a nehéz munkára, de örömmel idézik fel azokat az eseményeket is, amelyek a hajdani bányászok jókedvű szórakozását mutatják be.

Ez alkalommal nem olyan szigorúak a követelmények a „tiszta forrás” tekintetében, mint egy-egy népdalversenynél, hiszen természetes, hogy ezúttal mind a nép- mind a műzene megjelenik. A bányászok sorsa számos zeneszerzőt is megihletett. Ilyen például Bárdos Lajos gyönyörű vegyeskarra, írt műve amelyet éppen a zeneszerző nevével fémjelzett helybeli kórus énekelt, Lőrinczi Margit vezetésével.

A találkozó résztvevője volt még a Tatabányai Bányász Dalkör, akik e rendezvény otthont adó házának is a képviselői, Darmstädterné Marton Anita vezetésével, és a házigazdai szerepkörben is remekeltek. A Bányász Férfikar Padragkútról, a Kisterenyei Bányász Dalkör Bátorterenyéről, a Várpalotai Bányászkórus, a tatabányai Rozmaringos Bányász Egylet, a Bányász- Kohász Egylet Salgótarjánból. Róluk el kell mondani, hogy a leginkább őrzik és adják tovább a bányászat szakkifejezéseit, vidámságuk magával ragadó volt, a közönséget jókedvre hangolták. Hallottuk továbbá a Forrás Női Kamarakórust Padragkútról, a tokodaltárói Bányász Vegyeskart, a Sárisápi Pávakör tagjait, valamint az Oroszlányi Bányász Népdalkört.

A szereplések utáni értékelés ezúttal sem maradhatott el, a szakmai tanácsadásra még a legtávolabbi helyekről is türelmesen várakoztak.

[nggallery id=19]

Április l7-én két nagy sikerű nemzetiségi rendezvény volt Komárom megyében. Délelőtt Vértesszőlősön zajlott egy óvodásoknak és kisiskolásoknak kiírt találkozó, Körbe, karikába címmel. Ebben az volt az újdonság, hogy a már korábban 5 alkalommal ismétlődő összejövetelnek a korábbiakban a tatabányai Puskin Művelődési Otthon adott helyet, most azonban, megkezdve az igazi körbe, karikába futamot, Vértesszőlősön mutatták be a gyermekek, milyen biztonsággal játszanak mind szlovákul, mind magyarul. A következő alkalommal más település következik, hogy hűek legyünk játékos címünkhöz.

Remek hangulatban telt a délelőtt, minden csoport felkészülten, stílusos ruhákban állt a színpadra. Felléptek a tatabányaiak, piliscséviek, vértesszőlősiek, tardosiak mindkét korosztály csoportjaival.

A produkciók értékelése, azaz szakmai megbeszélés követte a programokat. Az ügyes pedagógusok sikere Czérnáné Száraz Erzsébet szavaiból is lemérhető, aki elmondta, az iskolai szünetekben egyre inkább a megtanult körjátékokat, ringatókat játsszák a gyermekek az iskolában. Bocsánat a személyes megjegyzésemért, mintha csak magamat hallanám ifjú tanár koromban, mert én is éreztem munkám eredményét, a gyermekek épülését szabadidős játékaikban.

Még valamit! A térségből 29 pedagógus vett részt a továbbképzéseken, amelyet Izingné Pruzsina Rózsa szervezett részükre. A vértesszőlősi gyermekfesztiválon megjelenő csoportoknál, kivétel nélkül érezhető volt, hogy a betanító pedagógusok éltek a hallottakkal. Dicséret illeti őket kitartó, szorgalmas munkájukért, amelynek jutalma, az önfeledten játszó gyermekek látványa.

***

Ugyancsak 17-én Környén szervezett a Magyarországi Német Ének-, Zene- és Tánckarok Országos Tanácsa, a térség német dalos csoportjainak egy fesztivált, amely az országos versenynek a részét képezte.

8 csoport vállalkozott a megmérettetésre. A csolnoki (Wagenhoffer Frauenchor aus Tscholnok) és a táti együttes ( Deutsche Nationalitäten Frauenchor aus Taath)„kitüntetéses arany” minősítést ért el, amellyel az országos döntőbe jutottak.

Általában megállapítható, hogy az öltözékek stílusosak, korrektek. A lelkesedés dicséretre méltó.

Ami esetlegesen hiányosságként merült fel, hogy eredeti dallamokat ritkán lehetett hallani, inkább csak a rádióból, hanghordozókról tanultakat tűzik műsorukra. Így a jellegzetes diftongusos ejtéssel is ritkán találkozhattunk, hiszen a már „slágerekké” vált dalokról, régen lekoptak ezek a gyönyörű, archaikus hangok. Az is hasznos lenne, ha a mappákat elhagynák az énekesek, amikor népdalokat adnak elő,hiszen ezek a szövegek egyszerűek, nem teszik indokolttá a mappahasználatot, miként ez esetben a vezénylés is felesleges, kellő felkészülés esetén. A hangszerkíséret (legtöbbször harmonika), nem mindig felel meg a „kíséret” feladatának, pedig az éneklő csoportok esetében a hangszert alá kell rendelni az emberi hangnak. Lehetséges olyan felhasználás is, amikor pl. a harmonika teljes szakasznyi dallamot játszik elő, ilyenkor kibontakoztathatja, hangsúlyozhatja hangszertudását.

A zsűri felelős munkáját Kreisz Ferenc, a Landesrat alelnöke és az Énekkari Szekció elnöke, Fódi Krisztina, a dorogi zeneiskola tanára, továbbá e sorok írója vállalta, akinek abban a szerencsében volt része, hogy elsőként gyűjtött német népdalokat a megyében.

A rendezvény igen jól szervezett volt, gördülékenyen mozogtak a versenyzők. Dicséret ezért a művelődési ház igazgatójának és munkatársainak.

A remek előkészítő munkáért Ledényi Zsuzsannát, a Landesrat irodavezetőjét illeti nagy-nagy köszönet.

***

Gyönyörű és megható jótékonysági rendezvény zajlott május 2-án Tatán a művelődési Házban.

A gondolat Szegvári Ildikó fejében született, és a lebonyolítás oroszlán része is az ő és közvetlen társai vállát nyomta.

Célja, megismerni és megismertetni a határon túli magyarok zenei kultúráját, azt a nagy értéket, amelyet ők a legnehezebb körülmények között is őriznek. Így kezdődhetett ez a – remélhetőleg – sorozat, a zoboraljai nyitragesztei hagyományőrző csoport szereplésével. Elkísérte őket Tóth Klára, a nyitrai járás főmunkatársa, akihez minden kulturális rendezvény kötődik, aki szívét, lelkét teszi ki szűkebb hazája érdekében.

Alkalom volt ez a nap arra is, hogy a helybeli magyar és szlovák együttesek néptáncát is megismerjük,méltó ünneplésként a tánc világnapjához.

Fellépett a Csevergő Énekegyüttes tardoskeddi dudanótákkal és szimői csúfolódókkal. A helybeli Cinege Együttes gömöri táncokkal, a Tardos Táncegyüttes „Szomszédolás” címmel mutatta be műsorát, a Cifra Táncegyüttes galgamenti összeállítással szerepelt, majd a Pötörkével együtt táncoltak. A Kincső Együttes szolgáltatta a remek zenét. A nyitragesztei vendégek két alkalommal léptek színpadra, a közönség nagy örömére. Dalaik tiszták, archaikusak, gyönyörűen őrzik a szép gregorián dallamokra épült, de újabb funkciót tartalmazó zenét. Falujukban 380 ember él, akiknek 80 %-a magyar, tehát a legkisebb falu, a legnagyobb magyar település.(Groteszk igazság!) Az éneklők vezetője Gál Erzsike, aki egyébként polgármesterük is.

Elhangzottak előadások Zoboralja népszokásairól, népzenéjéről és nem utolsó sorban arról, hogy küzdenek a szórvány magyarok anyanyelvük, népzenéjük megmaradásáért.

Ez az összejövetel szorosabban azt a célt szolgálta, hogy az Alsóbodokon épült magyar kollégium megmaradhasson, hogy ha kevés magyar gyermek veszi is igénybe, de nekik megfelelő lehetőségük legyen a tanulásra. Ez a kollégium Paulisz Boldizsár bodoki vállalkozó nagylelkűségének köszönheti létrejöttét, aki ugyancsak elkísérte a nyitragesztei csoportot erre a szereplésre. Vendég volt még Jókai Mária, aki a Zobor-vidék nagy ismerője, kutatója, most a népszokásokról beszélt.

A műsort megnyitotta Mischl József, a Tatai Kistérségi Többcélú Társulás elnöke, kifejezve örömét afölött, hogy ilyen jó szándékú együttműködés jöhetett létre, és ennek Tata Város adhatott helyet.