Ezzel a címmel láthatott az érdeklődő egy nagyszerű rendezvényt  július 28-án, a Néprajzi Múzeum impozáns épületében. Méltóbb helyre nem is kerülhetett volna Mihalkó Gyula és Pozsonyi József könyvének bemutatója.

A balmazújvárosi Mihalkó család öt generáción keresztül őrzi, műveli ezt a ritka mesterséget, a hortobágyi pásztorkalap készítését.

 

[nggallery id=26]

 

E ritka munkára és a családra vonatkozó adatokat,  gyönyörű albumnak is nevezhető könyvből tudhatjuk meg, számtalan hiteles illusztrációval gazdagítva.

A kutatások kiderítették, hogy a történelmi Magyarországról –  Zemplén vármegyéből, a varannói járásból, Mihalkó nevű faluból – származik a család. A többféle elágazásból,  minden valószínűség szerint az első kalapkészítők, János és Pál voltak, működésük az 1870-es évektől követhető. Különlegesség a könyvben szereplő anyakönyvi kivonatok másolata, amelyből a magyar történelem bizonyos fázisai is leolvashatók. (Trianon előtt és után, a negyvenes évek kötelező anyakönyvi beszerzései, nyelvi különbözőségek stb.)

Érdekes a gyöngybetűs másolat, amely Varga Antal (1885-1944) iskolaigazgató helytörténésztől származik, s a kalapkészítés pontos leírását tartalmazza, Mihalkó János kalapkészítő mester elmondása szerint. ( A Déry Múzeum néprajzi adattárából.)

Így tájékoztatást kapunk többek között arról, hogy a kalapkészítéssel járó aprólékos munka még azt is megkívánta, hogy mikor kell levágni az állatról (juh, nyúl, teve, tehén) a gyapjút, hogy kell tisztítani, milyen szerszámok szükségesek mindehhez stb.

A szakszavak, – mint a legtöbb régi szakmában – német eredetűek. Figyelemre méltó a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár gyűjteményéből származó, Debreceni kalapos céhnek egy levele, amely kívánatosnak tartja a magyar elnevezések bevezetését.

De térjünk vissza a könyvbemutatóhoz. A balmazújvárosi Lengyel Menyhért Városi Könyvtár és a Tiszántúli Történész Társaság közös szervezésében zajlott az esemény.

A könyv születéséről és a mesterségről dr. Cservenyák József, a mátészalkai Szatmári Múzeum igazgatója beszélt. Nagy tudással alapossággal hívta fel a figyelmet a kötet érdekességeire, a keletkezés körülményeire.

Gencsi zoltán, a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. igazgatója, végtelen szellemességgel beszélt a pásztorokról, a kalapok viselőiről. Sok mindent megtudtunk róluk, pl. azt, hogy a kalap tulajdonképpen, mint védjegy szolgál, de a mindennapi praktikum is szükségessé teszi, véd az idő viszontagságai ellen, tehát a naptól, az esőtől, hidegtől és gyönyörű. Meg kell jegyezni, hogy a közönség nemcsak a jelenlévő pásztorokban gyönyörködött, hanem a vetítéssel bemutatott, női változatokban is.

A műsorban fellépett a Kadarcs Citerazenekar pásztordalokkal, valamint a Hímes Táncegyüttes hortobágyi pásztortáncokkal.

Mindkettő összeszokott, hibátlan felkészülésről tanúskodott, méltóképpen a helyhez és az alkalomhoz.

A népművészet azon ágában is gyönyörködhettünk, amelyet a cifraszűrökön láthattunk. (Rátéttel, hímzéssel díszített, gyapjúból, de nem bőrből készült, elöl nyitott, kabátszerű ruhadarabok. Ezeket valamikor férfiak készítették, valószínűleg a szűcsmunkák alapján, bár a későbbiekben már az asszonyok is eltanulták e művészi kompozíciókat is tartalmazó, díszítő munkákat.)

A közönség jókedvét fokozta a kínált finom vörös és fehér bor, na és mellé a pogácsa és a mézeskalács, stílusosan, szépen fonott kosárkákban.

Persze, a szép szál kék ingbe, gatyába öltözött, kalapos legényeknek is nagy sikerük volt.

Az igényes szép kivitelű könyvvel nemcsak ismereteinket gyarapíthatjuk, hanem egy olyan család értékeit is megbecsülhetjük, amely – talán egyedülállóan a világon – még mindig űzi és továbbadja e szép mesterséget.

A művet kiadta a Tiszántúli Történész Társaság, Szerkesztette Pozsonyi József. A fotókat Illyés Tibor, Korbely Attila, dr.Kovács Gábor, Lisztes László, Oláh János, Pozsonyi József Sándor István, Szabó Sándor, Szilágyi Attila, Tar János, Tóth Csaba, Tóth János készítette, a grafikát Szeifert Imre.