Vegyes korosztályú verseny, egy népzenei polihisztor emlékére;

Békéscsaba környékének a népzenésze, a dévaványai születésű Kádár Ferenc, a Népművészet Mestere volt az, aki sokat adott, nem csupán szűkebb hazájának. Sárosi Bálint népzenekutatónak is kedvelt adatközlője volt, így megőrizve tudását az utókor számára is. Méltó szokás tehát, hogy a nevével fémjelzett versenyek népszerűek, így tisztelegve annak a sokoldalú embernek, aki a nádsípnak, a klarinétnak, a tárogatónak és a citerának egyaránt mesteri művelője volt.

Ennek részesei lehettünk december 11-én Békéscsabán. A köszöntő-megnyitót Farkas Zoltán, a Békés Megyei Képviselő Testület elnöke mondta, méltatva benne a vidék nagy népzenészének érdemeit, köszöntve az ő tiszteletére megjelent versenyzőket és kísérőket. Érdekessé tette a vetélkedést, hogy három kategóriában is volt vetélkedő. Egy óvodás korú,  alsó tagozatos és több felsős jelentették az első kategóriát, a másodikat a középiskolások, a harmadikat pedig a “felnőttek” töltötték meg.

Jó volt látni, hallani a dalolni szeretőket, és nem akármit, hanem a szebbnél szebb népdalokat éneklőket. Hát felteszem költői kérdésemet, kell félteni a magyar népdal jövőjét? Persze, hogy nem, ahol ennyi fiatal (és már nem egészen fiatal) viszi tovább e szép tennivalót, népzenénk megmentését, akkor megmenekülünk a közös kohó, közös öntőformájától.

Nehéz leírni, hogy a 38 versenyző közül kik voltak a kategóriák dobogós helyezettjei, hiszen – akármilyen közhely, mégis igaz -, mindenki győztes volt, aki vette a fáradságot, hogy újabb népdalokat tanuljon és azzal közönség, illetve zsűri elé álljon. Ám mégis! A verseny, az verseny, ott helyezettek vannak. Ennek megfelelően;

az általános iskolás kategóriában, a hangszeresek közül I. díjat érdemelt Tóth Vivien, őt azért is meg kell dicsérni, mert máris jó úton halad az “önkíséret” terén, hiszen szép énekhangját finoman, halkítva tudta alátámasztani. Ugyancsak ebben a korosztályban, a népdalosok között, I. díjat érdemelt Herdeló Dorottya, a másodikat Krett Krisztina, a harmadikat pedig Borgula Benedetta.

A középiskolások csoportjában a hangszeresek között két egyforma teljesítménnyel hallhatta a zsűri Kálmán Bencét és Csenki Zalánt, így megosztva kapták az első díjat, de ezúttal kell azt is elmondani, hogy a nagydíjat is Csenki Zalán vehette át, a nagy népi polihisztor jelen lévő, ugyancsak Ferenc nevű unokájától. (Kádár Ferenc fotóival őrzi a néprajzi hagyományokat, így állítva emléket híres és szeretett nagyapjának.)

Folytatva a középiskolások hangszeres kategóriáját, a II. díjat Czudor Zsuzsa kapta, hegedűjátékával. Az ének első Szentgyörgyváry Laura lett, a második pedig Czirle Krisztián.

A felnőttek első díjasa a hangszeresek között Juhász Kálmánt, aki Széles András összeállításával szerepelt, citerával kísérte szatmári dalait. A második Kiss Ferenc, ő Bencéné dr. Mező Judit gyűjtéséből énekelt citerajátékával kísérve. A harmadik díjat Bíró László érte el, ugyancsak szatmári népdal-összeállításával. Az énekes felnőttek első helyezettje ifj.Gerendeli György lett ízes szép kiejtésével, a második Szabó Enikő, a harmadik pedig Varga-Sinka Andrásné.

Néhány apró megjegyzés a kétségtelenül önzetlen szép munkáért, az előkészítéséért. Köszönet illet ezért mindenkit, de nem árt néha odafigyelni, mit énekeltetünk a gyerekekkel. Nagyon helytelen dolog, s igencsak groteszk, ha pl. egy óvodás korú gyermekkel a “még szeretőm sincsen”, a “letépi az ingemet”, “komámasszony pendelye” szövegű dalokat énekeltetjük. Ugyancsak olcsó siker, ha ezen nevet a közönség, de gondoljunk arra, hogy ezzel a csöpp gyereket tesszük nevetségessé, kissé bohócot kreálva belőle. De az sem sokkal jobb, ha az alig nagyobb fiú szájába rabéneket adunk. A gyerek az legyen gyerek. Annyi szép gyermekdalunk, gyermekjátékunk van, óvodás szájába az való. Persze, ez egy kis kutatómunkát igényel, de számos virágról, természetről szóló népdalunk is van, bár ezek mély szimbolikus tartalommal bírnak, ám, a gyermekszájban mégsem hatnak groteszkül, mint a sikamlós szövegek.

A színpadra előkészítés nagy felelősséget jelent a pedagógusnak , de ha vállalja, akkor az eredmény rá is visszahat, a legszebb fizetség, ha a gyermek, a fiatal, a magyar népdalok által felvértezve kerül ki az életbe, s örömmel emlékszik vissza arra, akinek mindezt köszönheti.

Összegezve a békéscsabai Kádár Ferenc tiszteletére rendezett versenyt, köszönet illet mindenkit, aki hozzájárult e gyönyörű naphoz, akár úgy, mint felkészítő, szervező, kísérő és végül, de a legkiemeltebben, mint “vetélkedő”.Külön köszönet az gondos és pontos előkészítésért, összefogásért Kocsis Klárának, Fábián Tamásnak a szellemes műsorközlésért. A zsűri feladatait Gózonné Majorosi Tímea, Fábryné Ivanovics Tünde és e sorok írója végezte.

Fényképek a Békés Megyei IBSEN Oktatási, Művészeti és Közművelődési Nonprofit Kft. Kulturális Irodájának honlapján.