Drága Veronika, fájdalommal gyászoló család, és kegyeletadók!
Itt most ezen a helyen nagyon nehéz szavakat kezdeni, hisz bemutatni egy életpályát, amilyen Veronikáé volt, akkor sem egyszerű feladat, ha az ember lelke örül és örömöt szerez az életrajzzal. Most viszont mikor utolsó útjára kísérjük, méltatni az életét szívszorongatóan nehéz.
Nehéz, mert el kellene mondani, hogy egy tanyasi kislány telve tudás és jobbítás vággyal elindult a számára ismeretlen és kihívást tartalmazó világ felé.
A tanítóképző befejezése után felismerve, hogy az értelmiségi embernek mennyi és milyen feladata van, pályafutását céltudatosan és folyamatosan a kultúra és közéletben való aktív részvételre irányította.
50 évvel ezelőtt, házasságra lépve Lacival még hatványozottabb lett a népművelői elhivatottság, hisz most már egymást segítve, közösen igyekeztek ugyanazon cél felé.
Erről az útról nem mondott le soha, pedig időközben gyermekeket szült, nevelt állandó munkaviszonyban volt, majd nyugdíjasként is számára a nemes ügy volt a legfontosabb, amiért sokszor bizony még a hála is elmaradt. Az anyagi pedig számára sohasem volt elsődleges, tehát bármit tett – mindig mindenkor és mindenhol önzetlenül, mondhatjuk szórta szeretettel a Jóistentől rábízott talentumokat, abban bízva, hogy ha egyvalakit is megérint tevékenysége, már nem volt értelmetlen a rááldozott erő és idő.
Ezek a gondolatok talán azok, amelyek jellemzik az életutat, most viszont szeretnénk még egy pár gondolatot elmondani mit is jelentett Veronika a Lányi Ernő IME számára.
2004-ben kértük fel, hogy fogadja el Egyesületünk népdalkörének művészeti vezető tisztségét. Persze mint már ismerhetjük elfogadta, és tudva azt is, hogy még csak tiszteletdíjat sem kaphat, mégis teljes odaadással indult első naptól a próbákkal, és igyekezett irányítani az Egyesület tagjait az éneklésétől kezdve, a viseletéig, a viselkedéséig mindenben, amire Ő elsőszámú példakép volt. Soha senkitől nem kért olyant, amit Ő maga nem tett volna meg, még mielőtt másnak eszébe is jutott volna. Évről évre hozta mindig magasabb szintre ezt a kis amatőr csoportot, és a tavalyi évben csúcsra hozta a népdalkört, hisz a Vass Lajos döntőbe Budapestre eljutni, rengeteg munkájába fáradozásába került, és már betegen is küzdve értünk és velünk, akkora áldozat volt Tőle, amit talán nem is fogtunk fel igazán.
Az Ungaresca együttes az idén lenne 5 éves. Műsoraink a nemzeti és vallás kultúra terjesztésére lett építve. A Szöllősy házaspár ötletei , Laci megszervezése felejthetetlen élménnyé alakított minden műsorunkat. Itt kell elmondani, hogy az irodalmi zenés műsorok előadásában, a legmélyebb lelkületet igénylő és egyben legnehezebb versek mindig Veronikáé voltak, aki csak egyszer is hallotta Őt szavalni, tudja miről emlékezünk meg.
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az egész kultuszt amely kialakult Lányi Ernő körül Szabadkán, sőt az anyaországban is Szöllősy Vágó Veronikának köszönhetjük. Méltatlanul felejtették el a nagy zeneszerzőt, pedagógust, amíg nem jött az utókorban egy olyan lélek, aki mindent a tisztelet és emlékezés érzelmével közelített meg. Veronika sugallata és Lacival való fáradhatatlan igyekvésük eredménye, hogy Szabadkán, Egerben és Miskolcon is, sőt a Budapesten élő Lányi utódokban is tudatosult mire kötelez névadónk emléke.
Veronika volt a megálmodója a Lányi Ernő IME legújabb szakosztályának az Iparosok és vállalkozók klubjának is. Fontos célként tűzte ki, hogy összefogjuk a magyar iparosokat, ezzel erősítve nemzeti összetartozásunkat. Nagy álma volt az is, hogy az iparosokat bevonja a kulturális élet eseményeibe, többé kevésbé sikerült is, de ezt az elhívatását már csak a másvilágról tudja szorgalmazni.
Drága Veronika! Földi életutad során, nagyon kevésszer lettél elismerésben részesítve, hisz mindig annyira igyekeztél a háttérben maradni, a saját munkádat oly kevésnek feltüntetni.
Most viszont másra már nincs is lehetőség, mint azt mondani KÖSZÖNET ÉLETED MINDEN PILLANATÁÉRT, MERT MINDET NEKÜNK IS ÁLDOZTAD, ÉRTÜNK IS FÁRADTÁL, ÉS AHOGY EGYSZER LACINAK MONDTAD: ERRE TETTÜK FEL AZ ÉLETÜNK!!! KÖSZÖNJÜK, ÉS KÖSZÖNJÜK A JÓISTENNEK, HOGY TÉGED SZÖLLŐSY VÁGÓ VERONIKÁT NEKÜNK ADOTT!! ÁLDOTT EMLÉKED SZÍVÜNKBE ZÁRJUK!
Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület
