Mélyen tisztelt…Zsűri!
Az Úristen három dolgot adott Ádámnak a Paradicsomból való kiűzetéskor:
A csillagos eget, a gyermekszemeket és a szép dalt.
Mindezt pedig azért, hogy ne veszítse el a kedvét, a küzdeni akarást, a szürke hétköznapokban.
Jézus születésekor lemondott mindenről, amit e világ nyújthatott volna neki: palotát vagy meleg otthont… Istállóban, állatok között született, de egyről nem mondott le: az angyalok énekéről!
Azon a bizonyos nagycsütörtök éjjelen, az utolsó vacsora után, zsoltárt énekelve mentek fel az Olajfák hegyére. A szenvedések elé énekelve vonult az úr.
Népünk, magyar nemzetünk sorvad. Mi szórványban élők, minden nap meg kell küzdjünk, hogy magyarok maradjunk.
Óriási a beolvadási arány, vagy az elvándoroltak száma, lassan elfogy a gyermekvállalási kedv. Haldoklunk.
Szeretném,, ha népem nem díjért énekelne, öntudatra ébredne, ha látná, hogy a mi kultúránk van olyan, mint bárkié széles e világon, és hogy nem szabad elhagynunk.
Ezért énekelek én, tőlem ennyi telik. Nem számít itt emberi elismerés, fizetés vagy jólét. Csak ez a maroknyi nép térjen vissza ősei hitéhez, és emelkedjen újra fel arra az erkölcsi magaslatra, amelyen lennie kell.

E gondolatokkal szívem mélyéből köszönöm a zsűrizést, a meg nem érdemelt magas pontszámot, mély tisztelettel: Laczkó Ferenc, asztalosmester, Batizról.”

(Aki azonban „mellesleg” gyönyörű kántori munkát is végez. G.M.)

Úgy gondoltam, ennél a levélnél szebb szavakkal nem tudnám kezdeni mondandómat, és érzékeltetni sem lehetne jobban azt az értéket és érzést, amelynek megtartása annyira fontos mindannyiunk számára.

A határtól néhány kilométerre fekszik Szatmárnémeti, ez a kedves város, ahol a közelség ellenére, nem kis feladat a magyarság megtartására irányuló rendezvényeket megszervezni, még kevésbé hosszú éveken keresztül megtartani. Ilyen a HAL névvel becézett, népdalos szólisták versenye. Fejér Kálmán, a térség legnevesebb népdalgyűjtője dalát – Hajnal akar lenni -, már az összejövetel himnuszának tekinti mindenki, a közönség is megtanulta és együtt fújja az énekesekkel.

Ez alkalommal mégis, a szokottnál is ünnepélyesebb, izgalmasabb volt a verseny azért, mert a két évtizeddel, a megtartás, a hűség, összetartás és a szorgalom is felszínre került, bizonyítást nyert.

20 éve annak, hogy az első megmérettetés lezajlott.

Csirák Csaba – akiről már annyiszor megírtuk, hogy milyen érdemei vannak a szervezésben, na és nem „csupán” a HAL-ban – , ezúttal arról is gondoskodott, hogy előbbi versenyek győztesei is eljöjjenek és mondják el, mi minden történt velük a hosszú évek alatt, vajon kaptak-e életre szóló útmutatást a magyar népdaloktól, illetve a szatmárnémeti élményektől? Beszéljenek munkájukról, s arról, befolyásolta-e életüket a népdallal való találkozás.

1991. Rigó Piroska nyert elsőként Zilahról, megérkezett, de a gáláig nem maradhatott.
1992. Bárdosi Ildikó, akkor Dicsőszentmártonból jött, azóta neves énektanár, aki minden esztendőben több versenyzőt is küld a HAL megmérettetéseire.
1993. Juhász Erika Debrecenből, szintén a népzene papnői közé került. A nyíregyházi főiskola népzenei tanszékén tanít, miközben számos csoportot is párfogásába vett, nyaranta pedig Amerikában táplálja az elvándorolt magyarokat népzenénkkel.
1994. Kovács Borbála sajnos, nem jelentkezett.
1995. Nyisztor Ilona Ónfalváról és Antal Tibor Gyimesközéplokról végzett, megosztott első helyen. Ilona azóta már Magyar Örökség díjat kapott, és minden évben küldi tanítványait a HAL-ra, akik gyönyörű sikereket, nem egyszer első helyezést érnek el. Édesanyja súlyos betegsége miatt nem jöhetett. Antal Tibor, zenetanár a Gyimesközéploki Szent Erzsébet Líceumban.
1996. Trepszker Olna Szatmárnémeti színeiben győzött. Őt a sors Ausztriába, Grazba vezette, ahol nagy sikerű zenetanár.
1997. Tényi Edit Délvidékről győzött, eljönni nem tudott, nem tudjuk, miért nem jött, szakmája szerint gyógyszerész.
1998. Nagy Csilla Sátoraljaújhelyről volt első, Most három gyermek édesanyja, akiket nem tudott kire hagyni, ezért nem jöhetett.
1999. Zolnai Ildikó Nyárádszeredáról. Az alábbi levéllel mentette ki távollétét:

Tisztelt Csirák Úr! Köszönöm megtisztelő felkérését, de sajnálatos módon nem tudok részt venni e nagyszabású rendezvényen. Munkájukhoz további sok sikert kívánok, Isten Gazdag áldását kérem életükre! Továbbra is nagy szeretettel gondolok a Szatmárnémetiben eltöltött vendégszeretetükre, köszönöm mindazt a melegséget, amit Önöktől kaptam. Bármikor, szeretettel várom hajlékomban, ha Marosvásárhely felé járnak, ne kerüljenek el! Baráti üdvözlettel, Zolnai Ildikó”.

2000. Sorbán Enikő, Marosvásárhelyről volt, ma sikeres kántor, kihasználja énekesi adottságait.
2001. A szamosújvári Lőrincz Erzsébet nyerte az év HAL-versenyét. A következő évben, azaz
2002-ben is, de ekkor már Boros Erzsébetként, mert időközben férjhez ment. Tanítónő lett, most gyermekeit neveli, de tele ötlettel hasznosítja népdal iránti elkötelezettségét a térségben is. Kitűzött célja, hogy a környezetében tapasztalt magyar nyelvi romlást, népdalok tanításával próbálja javítani. Ennek az évnek másik első helyezettje Müller Borbála volt, aki így írt:

…Sajnos nem tudok elmenni…de kívánok Önöknek sok erőt és kitartást ehhez a nagyszerű munkához, meggyőződésem szerint az ilyen rendezvények azok, amikre a népdaléneklő (és nem csak) fiataloknak a legnagyobb szükségük van. Önbizalmat és ugyan akkor építő kritikát kaptam annak idején, ami mai napig nagyon hasznosnak bizonyul. Ezúton is köszönök mindent.

2003. Csűri Katalin Érmihályfalváról volt győztes. Típuspéldája annak, hogy az alma nem esik messze a fájától, mert unokájával érkezett, ő most második helyezést ért el a versenyen. A gálán együtt énekeltek. Végtelenül kedves, példaértékű volt „összedalolásuk”.
2004. Gábor Gyöngyvér éppen erre az időre várta kisbabáját, így reméljük, hogy nála is tovább élnek a népzene hagyományai.
2005. Ez az év is megosztott első helyet teremtett: Kiss-Iván Ágnes Horgosról (Délvidék)és Érsek Csaba Sándor Sepsiszentgyörgyről került az élre. Sajnos, egyikük sem tudott eljönni.
2006. Ez az esztendő kimaradt.
2007. Csíkszeredáról András Orsolya volt a következő győztes. A néptánc, népzene területén dolgozik, de különböző okoknál fogva, nem tudott most eljönni.
2008-ban ismét két első helyezett volt a szatmárnémeti HAL-on. Marosvásárhelyről Demeter Panna, Csíkszeredáról pedig Vaszi Levente. Panna itt volt az évfordulón, de Levente sajnos, nem jöhetett.
2009-ben (év elején) Csizmadia Anna győzött Délvidékről, Kupuszináról.
2009. (ősszel volt a másik) Kovács (Feraru) Krisztián.
2010-ben elmaradt a verseny.
2011. Tamás Júlia Roxana (Bákó megye, Pusztina) és Nagy Noémi Kriszta (Hargita megye, Balánbánya) győztek, megosztott első helyen.

***

Ezúttal 33 részvevő állt „bírái” elé. Ez sokkal kevesebb az előző évekhez viszonyítva, ámde ideálisabb, emberibb, mind a versenyzők, mind pedig a zsűri szempontjából. Van idő arra, hogy egy kicsit közelebb kerüljenek egymáshoz a jelenlévők, hogy észrevegyék, értékeljék egymást, nem csupán éneklési szempontból, hanem az emberi tulajdonságok vonatkozásában is.

Mint minden alkalommal, a KÓTA (Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek) versenyének második fordulója is itt zajlik, mert az első már a megyei döntőkön történt. Ez az esztendő igen sikeres volt, mert 7 „Aranypáva” díjat hozott a versenyzőknek.

A megszokások szerint, most is péntek este érkeztek a vendégek, szombaton reggel meg, indult a hajsza a pontokért. Persze, nem így durván, hiszen ide már azok kerültek, akik többé, kevésbé edzettek voltak. A délelőtt – délutáni versenyből 15-en kerültek a második fordulóba, azaz vasárnapra.

Két éneklőt értékelt a zsűri első helyezettként; Tamás Júlia Roxánát, ő a Bákó megyei Pusztináról érkezett. Az archaikus balladát olyan mélységes átéléssel, minden sallangtól mentesen énekelte, hogy bizony meghatotta a zsűri tagjait. Nem volt ez másként a Hargita megyéből, Balánbányáról jött Nagy Kriszta Noémivel sem. Ő szintén balladát énekelt, ugyancsak megindító hitelességgel. Öltözékük is méltó volt előadásukhoz.

A második helyezést Tímár Levente érte el, Debrecenből. Különlegesen szép választású szöveggel és nagyszerűen „elhelyezett” melizmákkal énekelte a „Jól esik a bús szívnek” kezdetű dalt. Alig van túl a mutáláson, mégis gyönyörű hangja, mértéktartó előadása nagyon nagy sikert aratott.

Az itt kialakult helyzetekre szokta a közhely azt mondani, hogy „a zsűri nehéz helyzetben volt”, mert a harmadik helyet is ketten érték el, a Pusztinából érkezett Tamás Magdó. Ő altatójával, a „Nyugulj babám, nyugulj” szöveggel, ősi dallamával, különleges orgánumával, azonnal megnyerte a közönséget és az ítészeket is. Nem különben Káplár Gréta, aki egészen más hangszínnel, de ő is kitűnő előadással szerzett dicsőséget a cívis városnak.

Szólni kell a délutáni gáláról, amelyet – mint mindig – , Birinyi József vezetett. Ez a műsor minden alkalommal egy különösen nagy élményt jelent a városban élő magyaroknak. A szép filharmóniai épület zsúfolásig megtelik, s a közönség nagy figyelemmel adja át magát a sok tehetséges énekes által nyújtott élvezetnek. Akik kiérdemelték azt a rangot, hogy a gálában énekelhetnek, mindannyian valami újat, valami mást adnak, színesítve a szórakoztatási palettát. Ahány népdal, annyi hangszín, annyi egyéniség. Vajon a mi tévéműsorainkból miért hiányoznak az ilyen magas színvonalú, értékmentő és értékteremtő összeállítások?

A zsűri tagjai voltak: dr. Fátyol Rudolf hegedűművész, a debreceni Zenetudományi. Egyetem adjunktusa, és a szatmárnémeti Dinu Lipatti Filharmónia igazgatója, Guttman Mihály, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke, Tóth Guttman Emese, a Romániai Magyar Dalosszövetség elnöke, dr. Gerzanics Magdolna népzenekutató, újságíró, Boros (Lőrincz) Erzsébet kántortanító, aki 2001-ben és 2002-ben is a HAL győztese volt. Vasárnap csatlakozott a zsűrihez az 1993-as III. HAL első helyezettje, Juhász Erika népdalénekes, a nyíregyházi főiskola népzene szakának tanára. Utoljára, de nem utolsó sorban Birinyi József, a zsűri elnöke, a rendezvény állandó mentora, hangszertudós, a KÓTA társelnöke, a Parlament Hungarikum Csoportjának elnöke stb.

Köszönet a szponzoroknak és mindazoknak, akik fáradoztak a szervezésben és a lebonyolításban. A rendezvény „örökös lelke” Csirák Csaba, Fejér Kálmán, és az otthoni biztos háttér, amely hozzásegíti őket, e nagyon sok erőt igénylő munkához, a lehetőségek megteremtéséhez. Főtisztelendő Merlás Tibor is azok közé tartozik, aki csendes, de állandó segítője e gyönyörű megvalósulásnak, amellyel a magyar népdalok megismerését, megtartását szolgálja.

További köszönet Ilonczai Annamáriának, Hersch Katalinnak, Vékony Borbálának és Zeng Lászlónak. A műsorközlésben Geszti Tímea debütált, sikeresen.