Ezzel a címmel jelent meg Vári Fábián Lászlónak önéletrajzi regénye. A könyv bemutatója előtt, a Kortárs Kiadó szerkesztőivel – Ambrus Lajossal és Horváth Bencével – beszélgetve, a szerző az alábbiakat mondta:

“Sokáig készült ez az emlékezés, nehezen adom ki a kezemből. A ’70-es éveket bolygatja fel, amikor Európa keleti részén – különösképp a szovjet haderő németországi hadcsoportjában – nem volt dicsőség katonának lenni. De erre mit sem ügyeltek a sorsomat manipuláló kágébés párkák. A katonai behívó viszonylag humánus eszközével – egyszerűen “kivontak a forgalomból”. Lázadnom kellett volna, amikor kishazám magyarsága jó ösztönnel, épp a túlélésre próbált berendezkedni? Csak jövőm esélyeit rontottam volna. Így, aki otthon gyanús, a szovjet valóságtól elidegenedett pályakezdő poéta voltam, az Elba völgyében megvetett és szánalmas, idegen megszálló lettem, a rám bízott fegyverrel sem boldoguló “lánctalpas huszár”. De emberek között voltam ott is. Többnyire. Volt, aki latin betűim miatt franciának, németnek nézett, volt, aki ártani próbált, s volt, aki szívdobbanásait is az enyémhez hangolta. Ezért, majd’ negyven év távlatából mondom: ez a két esztendő sem volt hiábavaló. Ha most összefutnánk valahol, válogatás nélkül ölelném meg őket. Az orosz őrmestert éppúgy, mint fogadott örmény testvéremet.”

Érdeklődni lehet a Litea Könyvesboltban: www.litea.hu