Április 2-án ünnepeljük dr. Olsvai Imre népzenekutató, zeneszerző és mindenekelőtt a legjobb „népnevelők” egyikének 80. születésnapját.

A legújabb ZeneSzóban részletesen olvasható életútja. Láthatjuk , miként került kapcsolatba a népdalgyűjtéssel, milyen élményei voltak Kodály-tanítványként. Külföldi útjairól is olvashatunk és mindarról, amit úgy hívnak, népzene.

Ízelítőül álljon itt egy kis részlet

Tudattalanul már gyermekkoromban kapcsolatba kerültem a népdalokkal. Édesapám egy társasházban kapott szolgálati lakást, ahol egy olyan félig ligetes udvar volt. Ott a cselédlányok teregetés vagy porolás közben sokat énekeltek (Gellért-legenda.G.M.) Aztán szemben volt az egyházközségi művelődési ház, annak is az udvarán a cserkészek, legény- és lányegyletiek éneke hallatszott. Nyáron meg aztán szinte minden nap, a 44-es rosseb-bakák, meg a tüzérek is, a házunk előtt mentek ki a gyakorlótérre, délután meg fáradtabban visszafelé, de a nótaszó akkor is sodró volt. 10-12 éves koromban a testvérbátyám, meg a gimnáziumi tanárom ébresztett rá, hogy van népdal. Bátyám (Vavrinecz Béla zeneszerző G.M.) a ferenceseknél végezte a gimnáziumot, tehát ő csak a szünetben volt otthon. Én maradtam a kaposvári gimnáziumban. Az énektanárom megvetette velünk az „Énekes ábcé”-t, és hozzáfűzte, hogy ez ugyan nincs előírva, mert nekünk az „Énekes fiúk énekes könyve” volt a kötelező. És mikor az ember tizenéves, akkor minden lázadás imponál, s egyszer föllapoztam a könyvet, látom, hogy Két krajcárom volt nékem (dúdolva), ugye ez egy dór dallam, d-ben van lejegyezve, előjegyzés nélkül. Én meg jelentkeztem, hogy tanár úr kérem, itt ez hibásan van leközölve, mert d-mollban kell egy b előjegyzés és a c elé meg kell egy keresztet írni. Rám nevet és azt mondja, – hát igen, ezt nem tanítják nektek a zeneiskolában, hogy nemcsak durr és moll skála van -. Hát erre az én ellenzékiségem még jobban felkunkorodott, hogy milyen disznóság, hogy ezt a zeneiskolában nem tanítják. Tehát fölfigyeltem.”

Nekem jutott az a szerencse, hogy lejegyezhettem szavait, s el kell mondanom azoknak, akiknek beszédében hemzsegnek az idegen szavak, az egész napos emlékezés során, egyetlen egy idegen szót sem használt, a zenei szakszavakon kívül, dr. Olsvai Imre.

Ismerjük mindannyian, akik a népzenével kapcsolatban vagyunk, milyen gyönyörű köszöntői, zárszavai vannak, azt szokták mondani a hallgatók, minden szavát aranyba kellene foglalni.

Általánosan ő a tisztelt „tanár úr”, aki egészsége meggyengülésével sem hagyja abba a munkát, mindig azt emlegeti, még sok tennivalója van.

Ennek mindannyian örülünk, kívánjuk neki és önmagunknak, tegye a dolgát még nagyon sokáig, hogy minél több népzenei értékünk válhasson közkinccsé.

Az ünnepeltnek ajándékot illik átnyújtani, most mégis fordítva történik: a Vass Lajos Népzenei Szövetség kiadta a Népdalkörök kézikönyve c. kiadvány II. kötetét, amelyben a jó tanácsokon kívül, egy CD-t is találunk. A válogatást és a lemezre éneklést dr. Olsvai Imre végezte.

Hallgassunk e zenei ritkaságból egy keveset.

[audio:http://gerzanics.hu/files/2011/03/04-d-d.mp3|titles=04 – d – d|autostart=yes]

[audio:http://gerzanics.hu/files/2011/03/05-e-e.mp3|titles=05 – e – e]

[display_podcast]