Május 21-én harsány kakasszó ébresztette a kecskeméti Vacsihegy lakóit. Hogy ez nem újdonság, hiszen minden nap erre ébrednek az ott lakók? Meglehet, de most azért gyakoroltak kórusban, ennyire elszántan, megérkezésünk után is kitartóan, ércesen zengő hangjukon, nehogy alulmaradjanak a „Tehetségnapra” ideérkező felnőttek és gyerekek előtt, akik hamarosan ének, citera és furulyaszóval töltik meg a kertet.
A házigazdák, a Gyurkó család is talpon volt hajnaltól, hogy a találkozóra minden a helyén legyen: ropogott a tűz az üst alatt a birkapörköltnek, az asztalok, padok, a színpadként szolgáló sátor mind-mind a vendégeket várták. Érkeztek is sorban: Soma, Dorina, Laci, Juli, Adrienn, Kata, Bálint, Csabi, Reni, Emese, Réka, Móni, Bogi, Enikő, Kitti, Bianka. Alexandra, a vendéglátók kislánya kedvesen fogadta barátait, akik rögtön birtokba vették az udvart: megcsodálták az állatsereget, örömmel kezdtek fogócskázni a kutyusokkal, a citerákat Éva nénire bízták, aki türelmesen hangolt, hogy a nagy melegben is jól szóljon a muzsika.
Éva „néni”, dr. Bükki Éva, aki gyermekorvos, gyönyörű, nehéz hivatása mellé még egy másikat is választott magának: saját két csemetéje mellett, az előbb felsorolt csapatot is nevelgeti: őket énekre, citerára, furulyára, a népdalok szeretetére oktatja segítőtársával, férjével Sulcz Ferenccel, aki ugyancsak nagyszerűen citerázik, és a lelkes szülőkkel, akik némelyike a nyári citeratáborba is elkíséri a gyerkőcöket.
Remélem, hogy valamennyi nevet sikerült megjegyeznem, hiszen népdalokkal mutatkoztunk be egymásnak, s a nevek mellett új dalokat is megismertem. Közben becsempésztem a színpadi jelenlét szabályaira vonatkozó információkat is, ( mozgás, meghajlás, egymással és a nézőkkel való kommunikáció, gátlások leküzdése stb.). Mindezt persze játékos, indirekt formában, minden gyermekkel külön-külön is. A cél az volt, hogy miközben „beénekelnek” a szerepléshez – most és a jövőben -, egyre jobban feloldódjanak a nebulók. Ez így is történt, s mire előadóból én váltam közönséggé, megkezdődött a műsor, amelyben már megpróbálták egyénileg is a hallottakat felhasználni. Persze ez nem könnyű dolog, hiszen hosszú, hosszú gyakorlásra van szükség, hogy a jártasságból eljussanak a készség szintjére.
A dalok kiválasztása – általában – megfelelt a 10-12 éves korosztály számára. Ügyesen kísérték magukat citerán, hiszen a stabil hangszertudás elengedhetetlenül szükséges az énekkísérethez. Hogy a citerajáték valóban „kíséret” és ne domináns legyen, tehát ne nyomja el az éneket, még sok gyakorlat kell, de korukhoz, szintjükhöz mérten, nagyon ígéretes volt, és meglátszott a velük foglalkozó tanár igen lelkiismeretes munkája..
A szólóénekesek szépen, tisztán intonáltak, az összhang még hagyott némi kívánni valót maga után, ennek „gyógyszere”, ugyancsak az idő, amely módot ad a minél több gyakorlásra, együtténeklésre. Úgy láttam, a későbbiekben nem okoz majd gondot, hiszen mindnyájan örömmel álltak alkalmi színpadukra. Fiúknak szóló dalcsokrot is szívesen hallgattam volna, bár tudom, ebben a korban őket a legnehezebb megénekeltetni. A válogatás pedig e tekintetben is jó, hiszen ezek a dalok alkalmasak a felelgetésre, csúfolódásra, ami a műsor változatosságát biztosítja. (Este van már, nyolc óra, Este van, szürkül bé…,Tüzet viszek…stb.)
A moldvai csokrot kicsit nehéznek találtam az adott korosztálynak, mivel hangjuk és énekgyakorlatuk még nem alkalmas a díszítések pontos interpretálására, a megfelelő tempót sem sikerült minden esetben tartani.
Mindazonáltal igyekezetük, kiemelkedő volt, látszott, hogy örömmel, boldogsággal tölti el őket az éneklés. Lehet ennél többet elérni az ő korukban? Látszik, hogy már kaptak valami kapaszkodót, útmutatót, amellyel továbbléphetnek.
A kezdő citerások ügyesen, bátran citeráztak, ugyanezt kérjük az ének terén is. Csak így tovább! A záró csokor főszereplője a gyerekek fáradhatatlan Éva nénije volt, gyönyörűen énekelt, citerázott, furulyázott. Jó ezeknek a gyerekeknek, hogy tőle sajátíthatják el a népzene csínját-bínját, tőle tanulhatják meg a hagyományok szeretetét. A szereplők ekkorra már picit elfáradtak, aki éppen nem énekelt, (nem gondolom, hogy még nem tudta a szöveget) időnként kikacsintott a nézők felé, nézelődött, ismerőseit keresve. Mivel itt „magunk között” voltunk, ez nem volt nagyon zavaró, és biztos vagyok benne, hogy a minél több fellépés segít majd a színpadi jelenlét megszokásában, ezeknek az apró hibáknak a legyőzésében is.
A tiszta furulyajáték elsajátítása, ugyancsak a nehéz feladatok közé tartozik. Tiszteletre méltó, hogy a tanárnő erre is vállalkozott. Fáradozásának máris szép eredménye, hogy a kis csapat együtt fújta dallamait. A kéz- és ujjtartás még kissé merev, néha-néha mellécsúsznak, de összességében sikeresek voltak.
Az útmutató és a szereplés hosszú ideje alatt, a kis énekesek, zenészek, de a közönség is kellően megéhezett. Elkészült a finom ebéd, aminek csúcspontja a citerát formázó torta volt. Komoly fejtörést okozott, hogy felvágjuk-e egyáltalán ezt a gyönyörűséget, végül győzött a „haspárt”, a „citera” a pocakokba vándorolt.
Az eseményen a Kecskeméti Lapok és a Kecskeméti Tv is képviseltette magát. Az ebédet Inoka Győző népzenész hangszer-bemutatója követte, ekkor már a szülők is kedvet kaptak az énekhez, tánchoz, és apraja, nagyja vidáman ropta a frissen tanultakat.
Elpilledtünk a nyári melegben, s pihenőnk alatt jól esett a felnőttek citerajátékában gyönyörködni. Ez a nagyszerű csapat, a népművészek, szülők, gyerekek egyaránt azzal búcsúztak, hogy jövőre megismétlik ezt a csodás összejövetelt. Szerintem hagyomány született szombaton, lesz kinek, kivel játszani, énekelni, gyakorolni a szép magyar népzenét. Erre még garancia a sok ölben ülő kistesó, akik már most nagyon jól érezték magukat a muzsikaszó mellett.
Nagy elismerés illeti Sulczné dr. Bükki Évát odaadó, lelkes munkájáért.
Köszönet a helyet adó Gyurkó családnak, mert a hely, a környezet is hozzájárul a gyermekek neveléséhez, ahhoz hogy régi értékeinket megismerjék és megbecsüljék. Na és a szülőknek, akik veszik a fáradságot, hogy gyermekeik ismereteit ezen a szép területen is gyarapítsák, növeljék.
Neszmélyi Magdolna
színész, előadóművész
