Mi az, hogy zarándokút? Persze, erre nem egyszerű a válasz, mert mindenkinek mást jelent.
Van, aki csak ki akar törni az őt körül vevő világból, más meg akar szabadulni lelkének nyomasztó emlékeitől vagy érzéseitől, megint más csak azt akarja kipróbálni – esetleg éveinek függvényében -, hogy mire képes (még)? Az is lehet, hogy az újra divatba jött El Camino láza megérintette, s ennek akar megfelelni, de talán csupán a kíváncsiság hajtja, idegen tájakat helyeket megismerni. Megint másokat az elmélyült, igazi vallásos áhítat visz Szent Jakab sírjához.
Néhány évvel ezelőtt, egyik valaha volt évfolyamtársam elmesélte, hogy megjárta az El Caminot.
Hallgattam, hallgattam, figyeltem lelkesedését, amikor a menedékházak, közösségi életét, sajátságos komfortját ecsetelte, amikor tűzött a nap, vagy zuhogott az eső stb. És amikor történetében – már közel Santiagohoz -, a hosszú gyaloglástól eltört az egyik csontja a lábfején lévő apróságok között, akkor azt gondoltam: – na ugye, mi a csudának megy az ember 60 körül ilyen veszett hosszú útra, minek kell hősködni, értelmetlen volt az egész. Megkérdeztem tőle:
Ági után egyre gyötört a kíváncsiság, hogy mások hogy vannak ezzel. Elolvastam a szent történetét, hogy került Spanyolországba, miért lett a zarándokok védőszentje. S bár életrajza szerint hittérítése nem volt túlságosan sikeres ezen a területen, ennek következményeként visszatért Jeruzsálembe, ahol azután 42 körül vértanúvá lett. Sokféle legendát őriznek arról, hogyan kerültek földi maradványai ismét Hispániába. Mindenesetre, a 800-as években kezdett kialakulni újabb kultusza a compostellai Santiagoban, és a vélt vagy a valódi sírja körüli csodák is mind gyakrabban jelentkeztek. Először csak egy kis kápolnát építettek korpuszának maradványai fölé, majd 1025-1128 között készült az a bazilika, amely ma is áll, és amely a zarándokhely végállomásául szolgál. A középkor leglátogatottabb helye volt, de ma is egyre szélesebb körben fedezik fel újra, hiszen Szent Jakabot „ Isten után a legjóságosabb és legerősebb pártfogó”-nak tartják.
Az El Caminoról, azaz a Santiagoba vezető zarándokútról számtalan írás, film, videó, facebook bejegyzés készült, ám Birinyi József és dr. Tokaji Ferenc ÚT A CSILLAGOK ALATT című, az Anjou Lafayette és a Media Flash által megjelenítetett film, egészen új aspektusban visz el bennünket a hosszú útra, amelynek ezáltal mi is részeseivé lehetünk. Megérint bennünket – ha csak töredékében is -, az az áhítat, amelyet olyan ember érezhet, aki valami nagy feladat megoldására vállalkozott, és azt sikeresen végre is hajtotta.
A filmet végigkíséri az az indító mozzanat, hogy a két zarándok (dr.Tokaji Ferenc és Szabó Péter) Fatimából indul el, arról a búcsújáró helyről, ahol 1917. május l3-án kezdődött a csodák sorozata, és amely összeköti a magyarországi Mária- kultuszt, a nevezetes jelenésekről híressé vált portugáliai városkával. Ezt nevezik az alkotók, a világ oltárának.
Kiderül a filmből, hogy itt szeretik a magyarokat, és a magyarok is szeretik egymást… ’56 után készült egy ú.n. Magyar Kálvária, a külföldre szakadt honfitársaink adományaiból, szép példájaként az összefogásnak. A fatimai keresztút végén, a Szent István emlékének szentelt kápolna áll.
A zarándokokat végigkísérve, 16 portugáliai helységet ismerünk meg, köztük Coimbrat, amelynek híres egyetemén a legmagasabb körökből való magyarok is tanultak. Külön érdekesség, a portugál Rómának nevezett Braga, ahol a hegy tetején áll egy hatalmas bazilika. Az oda felkapaszkodó zarándok, már ezt egy hatalmas teljesítménynek érezheti, mert a felvezető cikkcakkban haladó lépcsők, ugyancsak erőpróbát jelentenek a megtisztulni vágyóknak.
Hasonlóan gazdag az a 14 spanyol település, amelyben nem csupán a szépet láthatjuk, de a teljes felejtést megakadályozva, az ember romboló hatásába is bepillanthatunk, az ettől való elidegenedés szándékával.
Az Út a csillagok alatt hihetetlenül sokrétű ismeretet nyújt a nézőnek, mind látványban, mind az elmélyülés lehetőségével, a szép gondolatokat kimondó belső monológok hallatán.
Arról nem is beszélve, hogy milyen építészeti csodákkal találkozhatunk, a spanyol gótikától, a túldíszített barokkon keresztül, a mór hatásokkal együtt.
Az érintett helyekhez kötődő mondák, legendák is érdekesek, mindenből egy kevés, a mértéktartás nagy erényével, de a megismerés szépségével.
Birinyi József nem tagadta meg magát, remekelt a film zenéjének összeállításában. Amilyen sokszínű a látvány, a meditatív gondolkodás lehetősége, olyan gazdag az a zenei paletta, amely végigkíséri a zarándokutat. Hallhatjuk (a teljesség igénye nélkül) Mozart Ave verumát, Liszt des dur: Lento placidoját, Varnus Xaver, Ella István orgonajátékával, Schweigert Krisztián gitármegszólalásában J.S. Bachot, Csecsődi Károly Gitár-Flamencoját stb., de számos gregorián dallamot mind szólisták, mind pedig egy-egy templomi összéneklés alkalmával, a spontaenitás üdeségével. Külön kiemelést érdemel a néhány állomáshelyen felhangzó népzenei értéket képviselő bőrduda- vagy a tekerőjáték, de különleges és egy kedves intimitást nyújt a portugál néptáncot előadó csoport megjelenése is. A híres portugál fado-énekes, hatalmas hangjával, mély átéléssel, már csak csemege a sok szépség után. Látszik, hogy az alkotóknak volt füle, érzéke és tudása ezeknek a különlegességeknek a felkutatására anélkül, hogy az El Camino hangulatát megszakították volna.
Az alkotás tele van érzelemmel, mégsem telepszik a nézőre, átlépve az érzelgősség határait.
A sikerhez hozzájárul Papp János színművész, mint narrátor, kedves hitelességgel, szép orgánummal tolmácsolja a zarándokok gondolatait.
Mire a vándorút végére érünk, érezzük az áhítatot, a közösségi erő hatalmát, a belső megtisztulást, s az ismertetés elején feltett kérdésekre, vagyis hogy miért indul valaki zarándokolni, teljes egészében választ kapunk.
November 16-án volt az Uránia Filmszínházban a teltházas díszbemutató s a végén, a pszichikai csend és az azt követő vastaps önmagáért beszélt, dicsérve az alkotók sikerét.
Birinyi József rendező-producer és dr. Tokaji Ferenc szerkesztő (zarándok), nem először dolgoznak együtt. Végigfilmezték már a déli részeken a Mária-kegyhelyeket, amivel ugyancsak tanúbizonyságát adták kitűnő alkotótehetségüknek és emberi nagyságuknak.
