Zagyvarékas ünnepel

A zagyvarékasi Kékibolya Művészeti Csoport, szeptember 14-én ünnepelte megalakulásának 20 éves fennállását. Azóta szünet nélkül énekelnek és ropják a táncot. Mi a titka csoportjuk változatlan sikerének? Azt gondolom, az összetartás és összetartozás érzésének a megtartása, a felelősségvállalás egymásért és a közönség szórakoztatásáért.
Ha a néző alaposan szemléli a csoportot, azt látja, hogy nem fiatalok, akik táncolnak, mégis, frissen, egyenes derékkal mozognak, ami külön ajándék ebben a korban.
A csoport vezetője Fekete Gáborné, Margitka, művészeti vezető pedig Földes Imre , aki nem véletlenül a Magyar Kultúra Lovagja. Mindketten kifogyhatatlan energiával látják el feladatukat, mindig újabb és újabb ötlettel állnak elő, ezzel biztosítva a változatosság, az újdonság örömét.

A fontos évfordulót egy könyvvel is hangsúlyozták, amely majd az utókor részére örökíti meg működésüket, de a jelen érdeklődőinek is bemutatja a Kékibolya Művészeti Csoport tevékenységét.
A kiadvány szerkesztője Földes Imre – néhány segítőtárssal –, akinek az a kitűnő ötlete támadt, hogy ne egy ember írja meg emlékeiket, hanem a nézők, a jó barátok, a róluk megjelent újsághírek és nem utolsósorban, a kedves csoport tagjai. Mindez, sokszínűvé érdekessé tette a kiadványt.

De lássuk csak, hogy is zajlott az együtt töltött 20 év megünneplése?
Cinka István volt a műsorközlő, biztos vagyok benne, hogy a nagyon kellemes, szép szöveg alkotója is. Álljon itt bevezetőjéből néhány gondolat:
„ A Hagyományőrzés nem a hamu imádása, hanem a tűz továbbadása” – idézte Gustav Mahlert -, a nagy zeneszerzőt, karnagyot, aki nem mellesleg a mi Operaházunk kezdeti fellendítéséhez is hozzájárult, szigorú pontosságával és óriási zenei tudásával, amíg szégyenteljesen el nem üldözték…
„A Kékibolyások – mondta a műsorközlő –, immár két évtizede őrzik ezt a tüzet: a magyar népdal, néptánc és a hagyományok szeretetét, értékeit adják nemzedékeknek, mindannyiunk örömére. Büszkék vagyunk a csoportra, ünnepük a mi ünnepünk is”
Ezután következett a megjelentek köszöntése; az önkormányzat vezetői, országgyűlési képviselő, neves szponzorok, a megye baráti klubjainak vezetői, A Vass Lajos Népzenei Szövetség és a KÓTA (Magyar kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek) képviselői, akik mind, mind kifejezték tiszteletüket az ünnepeltek iránt.
Végül – de nem utolsósorban – következtek a nap főszereplői, ünnepeltjei, a Kékibolya Műkedvelő Művészeti Csoport tagjai. Cinka István a méltatás mellett, megemlékezett azokról az alapító tagokról is, akik már nem lehettek itt, hiszen fájdalmas veszteségek is érték a csoportot.

Miről is szól ez a 20 esztendő? Megszámlálhatatlan szereplésről, kirándulásról, kitüntetésekről, megszerzett díjakról, és ezen keresztül a szeretetről. A csoport tagjai törődnek egymással, segítik beteg vagy egyéb bajjal küzdő társaikat.
Az egyik legszebb élményük Gyimesközéplokhoz fűződik. Testvéri kapcsolatba kerültek a Hargita megyei gyönyörű völgy lakóival, aminek eredményeképpen már kétszer is volt cserelátogatás a „testvérek” között. Kölcsönösen megtanulják egymás dalait, megismerik szokásaikat, s így őrzőivé válnak a régi idők szép hagyományainak.
Csoportjukat öt fő képviselte ezen az ünnepen is, a hosszú, kimerítő út nem volt akadály, és szép szavakkal köszönték meg a több éves barátságot, szeretetet.
Jánosi József polgármester úr ünnepi köszöntőjéből az is kiderült, hogy a falu mennyire értékeli a Műkedvelő Művészeti Csoport munkáját. Mennyire simul bele tevékenységük a település életébe, teszi széppé, gazdaggá a nemzeti ünnepeket és a jelesebb napokat. Gyönyörű hagyomány alakult ki, minden esztendőben találkozót szerveznek a Zagyvarékasról elszármazottak részére. Az ilyen alkalmakkor, a Kékibolyások biztosítják a vendéglátást és a szórakoztatást.

Feltehető a kérdés, hogy bírják erővel? De meg is fordítható, azért bírják erővel, mert a zene, a tánc frissít, fiatalít.
„Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra, meg újra meg nem szerzi magának.”
Ezzel a szép Kodály idézettel kezdte meg az ünnepnap kulturális részét, azaz a Kékibolya Műkedvelő Művészeti Csoport műsorát Cinka István. Mint mindig, most is nagy sikerük volt.
A nap színvonalának emeléséhez Bodza Klára énekművész, zenepedagógus, folklorizálódott Petőfi-verseket énekelt, Kallós Zoltán gyűjtéséből. Meglepően szép variánsokkal. (Persze, máig nagy kérdés, hogy a több, mint 100 folklorizálódott költemény született előbb vagy a népdal. Valószínűleg mindkét eset fennállt,
hiszen a hatások vagy kölcsönhatások máig kézzelfoghatóak. G.M.)

A szorgalmas csoport meg is kapta jutalmát, hiszen nagyon gazdag ajándékokat kaptak a szponzoroktól, képviselőktől, mindenki, aki tehette, kézzelfoghatóan is éreztette megbecsülését. Bárcsak mindenütt így lenne!
Példaértékű munkájuk, de azoknak is, akik észreveszik, és megfelelő módon méltányolják a Kékibolya Műkedvelő Művészeti Csoport tevékenységét.
E sorok írójának abban a szerencsében volt része, hogy lektorálhatta a jeles évfordulóra készült könyvet, így végigkísérhette a 20 éves zenei és táncos életútjukat, amihez a továbbiakban is jó egészséget kívánt, mind a Vass Lajos Népzenei Szövetség, mind pedig a KÓTA nevében.
Példájukat, amellyel az egymás iránti szeretetet is kifejezik, erősítsék meg a Zárszóban idézett, Káldi János szép versének részletei:

„Jobban szeressétek az embert, mint az erdő-díszes
hegyeket,
jobban, mint a városok égig-nőtt palotáit,
jobban, mint az alkonyat nagy, sárga dáliáját,
mikor az elvirágzik.
…Nagyon vigyázzatok a szívére,
hiszen az oly rövid-életű, könnyen elrontható jószág;
öntözzétek szelídségből fakadt álmait,
megannyi drága rózsát;
hiszen ma még itt van, jót akar,
talpal, dalol
…de holnap már..itt a fasor alatt, csak az a dal száll,
amit – erre jártában –
ő fütyölt.”

Dr.Gerzanics Magdolna
www.gerzanics.hu

 

gzf_6974

 

dsc_1382

 

dsc_1287

 

A képeket Kiss Árpád készítette.