Mindig dallal „Ködellik a Mátra”

Sokszor írtunk már arról, hogy három nagy népzenei ünnep van Egerben, az EKMK – Bartakovics Béla Közösségi Házban, május végén, augusztusban és ősszel, az Eger Kulturális Központ és a Cantus Agriensis Kulturális Egyesület rendezésében.

Vajon mitől ilyen rendkívül színes, kedves és családias ez a két-két napos összejövetel? „Csupán” attól, hogy a szervezők – Bimbó Zoltánnal az élen – ennyire kreatív módon tudják megálmodni a népzenei találkozókat, fesztiválokat, vagy valamilyen ősi hagyomány, szokás is fellelhető e csodákban?

Szónoki kérdésemre természetesen igennel kellene válaszolni, mert bizony a hagyományokban, a családi, gazdasági életben gazdag múltban is keresendő a titok.

Hogy miért éppen itt találta ki Bimbó Zoltán, hogy a Fesztivál Hangverseny fődíja egy gyönyörűen font hatalmas kalács, hogy minden csoport virággal és a környező borász-szponzorok jóvoltából, az igazi helyi nedűvel térnek haza, arról már többször volt szó, de az mind-mind összefügg azzal, hogy is éltek itt elődeink, azok, akik elhintették ennek a családiasságnak, a szeretetnek a magját.

Kibogozhatatlan a tájegység embereinek a bejövetele, letelepedése. Különböző tudósok, különböző magyarázatát adták ennek. Hogy kunok vagy lengyelek, esetleg Kabarok, netán mindhárom fellelhető a palócokban, az ma már teljesen mindegy.

Szeder Fábián, aki maga is e vidék szülötte volt, 1819-ben megjelent „A ‘Palócz Magyarságról”, c. munkájában ezt írja: „Szóejtésekből ismérni rájuk közönségesen, a’ melly miatt majd csak nem érthetetlenek…Az ő igen tsudálatos és írás által alig előadható szóejtések által, minden magánhangzót mintegy Diftongussal (símuló kettős magánhangzó; G.M.) ejtve” Ezzel tulajdonképpen a tudóst, Pápay Sámuelt, a remek irodalomtörténészt idézi.

Sajnos, ma már alig-alig találkozunk a szép diftongusokkal, ha igen, méghozzá a népdalokban, az nagy örömet jelent számunkra.

Nézzük most azonban olyan szempontok szerint a társadalom alakulását, amely a családokkal, az ún. „nagycsaládokkal” kapcsolatos, hiszen kiindulási pontunk is az volt, mit őriztek meg a tájegység emberei az együttélésből, az egymásra figyelésből.

Valaha a több generációjú, több házaspárból álló, de egy „nagycsaládban” élők egy házban laktak, sokszor 20-25-en is, de a 30-40 fős együtt lakás sem volt ritka.

A XX. század elején ez már szakadozni kezdett, azaz az új házaspár másik házat épített magának, s így sok esetben egész utcácskát hozott létre egy ilyen ún. nagycsalád. Bár ez voltaképpen a jobbágyföldek oszthatatlansága miatt volt, hiszen a mezőgazdasági munkákhoz több munkaerőre volt szükség. Ezért volt, hogy a nagycsalád rendszer, szinte a tagosításig (tsz.-ek) megmaradt. A nagycsaládhoz nemcsak a családfő és annak gyermekei, azok házastársai, gyermekei, tehát a vérségi leszármazottak és beházasodott asszonyok tartoztak, hanem az odaszegődött szolgák és ház nélküli zsellérek is.

Külön tanulmányt lehetne írni, sőt már sokan meg is tették azt a hierarchiát, amely egy-egy ilyen nagycsaládban – amit a palócoknál „had”-nak neveztek –, uralkodott. Ahogy sok helyen megtartotta ősi, patriarchális vonásait. Az azonos nevűek, még akkor is, ha már különváltan éltek a faluban, még a XX. század második felében is megnevezték, hogy kinek a „hadából” valók, pl. a „Patkóék hadából” stb.

A családi élet szokásait is a „hadon” belül végezték, mint pl. a lakodalmi vőfélyi feladatok, keresztelő, netán a temetésnél a koporsó vitele stb.

Vagy pl. a „karácsonyi morzsa” szokása is az összetartozás jele, még ha az idő folyamán változott is a szerepe, s fonott kalács lett belőle. Fonott kalács, amelyet az újabb családi forma, azaz egy-egy népdalkör, népdalcsoport együtt fogyaszt el, annak szimbólumaként, hogy a jó munkát, a szép dalolást is együtt végezték.

Bocsánat az elkalandozásért, de úgy gondolom, ez a hely, ez a nép, ezek a szervezők és minden részvevő, megérdemli, hogy esetenként a múlt egy-egy darabját ismertetve közelítsük meg a mát, a szokásaikat, értsük meg népdalaikat. Nézzük, mi is történt e színes kavalkádon, a két nap alatt Egerben, 2014-ben, május 31-én és június l-jén.

10 órakor kezdődött a Fesztivál Hangverseny, amelyen az Egri Csillagok Népdalkör, a Gyöngykaláris Népdalkör Upponyból, Macskás Tamásné, ugyancsak Upponyból, a Csillagszemű Gyermek Néptáncegyüttes, Szentdomonkosról, valamint a Dorogházi Asszonykórus szerepelt.

Alig fél óra múlva kezdődött a KÓTA (Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek) Térségi és Országos Minősítő Hangversenye, amelyen 20 együttes és 5 szólista állt a zsűri elé.

Kora délután a Népzenei Fórum következett, majd – ahogy minden esztendőben – , Kodály Zoltán emléktáblájának koszorúzásakor énekelt, megrendítő gyönyörűséggel, az ÖSSZKAR, ezt nem lehet csak csupa nagybetűvel írni. (Ködellik a Mátra…, Hej, rozmaring, rozmaring, A Vidróczki híres nyája, Tollfosztóban voltam az este.)

Majd ismét a Fesztivál Hangverseny következett, a felvidéki Tornagörgőről jöttek a Mezei Virágok, a Dobó Katica Népdalkör Egerből, az Ostorosi Asszonykórus, akik után a Gyöngyösoroszi Férfikórus következett.

Az Aranypávás Gálahangversenyen a Hévízgyörki Asszonykórus, Eged András citerás Felnémetből, a Bokréta Vegyeskórus a felvidéki Kürtről, Szőke Sándor citerás Kisnánáról, a Novaji Asszonykórus, Szentmáriáról a Gyöngyvirág Népdalkör, Rátkáról a Hagyományőrző Népdalkör, valamint a Gyöngyöspatai Népdalkör lépett föl.

A Felszállott a páva Gála Hangversenyén Dömény Krisztián és Dömény Zsófia szerepelt, akik a Liszt Ferenc Zenművészeti Egyetem hallgatói, Bódi Anita Ágnes népzenész, Krajcsó Bence, a Népművészet Ifjú Mestere.

Mindezt az eredményhirdetés követte, az ünnepélyes díjkiosztással. A Fesztivál első napját dr. Alföldy-Boruss István, a zsűri elnöke értékelte, a fesztivált Sós István, Eger MJV alpolgármestere köszöntötte. Ezek után már nem következhetett más, csak a Citerásbál.

Vasárnap reggel, 9-kor kezdődött a KÓTA Térségi és Országos Minősítő Hangversenye, 13 együttes és két kettős részvételével.

A vasárnapi Fesztivál Hangversenyt a Szalmakalap Citeraegyüttes szolgáltatta Hajdúnánásról, továbbá láthattuk a csodálatosan szép népviseletű Népdalkört, Hortról, a Harmóniai Énekegyüttest Szigetszentmiklósról és a Hévízgyörki Hagyományőrző Egyesület Népdalkörét.

Nagy örömben osztoztak a fellépők az eredményhirdetésen, illetve az ünnepélyes díjkiosztáson.

Mindezt megelőzte a „Kodály népdalai” című Kóruspódium, a Cantus Agriensis Kórus közreműködésével. Elhangzott a Nagyszalontai köszöntő, az Esti dal és a Mátrai képek. A műveket Gergely Péter Pál karnagy mutatta be.

Sikere volt az immár hagyománnyá vált Tradíció Stúdió filmjeinek a bemutatása, amelyeknek Birinyi József, a KÓTA társelnöke a rendezője. Ugyancsak hagyománnyá vált a hagyományőrzők fotókiállítása, a Heves Megyei Fotóklub képeiből, valamint a CD és kottabörze és szakkönyvek kiállítása.

Mindennek a legnagyobb öröme, hogy számtalan gyermeket, ifjút láthattunk a rendezvényen, akik biztosítékai a jövendőnek, annak, hogy lesz utánpótlás, lesz, aki őrzi a múltat, illetve ami értékes, szép a múltból.

Szakmai Vendégek: dr. Alföldy-Boruss István, a MR Zenei Együttesek ny. igazgatója, dr. Gerzanics Magdolna, népzenekutató és a Vass Lajos Népzenei Szövetség szakmai elnöke, Birinyi József, a KÓTA társelnöke, a Parlamenti Hungarikum Munkacsoport vezetője, Méry

Margit, a szlovák közszolgálati rádió „Pátria Rádió” csatornájának ny. munkatársa, Szabó Viola, az Eszterházy Károly Főiskola tanára, Némethné Süveges Zsuzsa karnagy, népzenekutató, Gergely Péter Pál karnagy, Kovács László, a Népművészet Ifjú Mestere.

Társrendező volt a KÓTA. A Fesztivál támogatói: Nemzeti Kulturális Alap, Bartakovics Béla Kulturális Egyesület, a Novaji Hagyományőrző Egyesület, a Novaji Hegyközség, a Juhász Testvérek Pincészete Egerszalókról, Ostoros – Novaj Bor Zrt. Fajcsák Attila, népzenész, Dorner Vendéglő, Eger, Napsugár Virágüzlet, Eger.

Főszervező Bimbó Zoltán, a művelődési ház főmunkatársa.

Budapest, 2014. június 05.

Dr.Gerzanics Magdolna

WWW.gerzanics.hu

01_Hévízgyörk_DSC_7200 01_Kalácska_Kazincbarcika_DSC_7113 01_Nagyida_DSC_7169 01_Visonta_DSC_7105 02_DSC_7158