Születésnap a Vass Lajos Népzenei Szövetségben

A zeneszerző, karnagy, népdalgyűjtő, s – főleg – az ország megénekeltetője, Vass Lajos súlyos betegen, egy találkozás alkalmával, Kóka Rozáliát kérte meg, hogy népzenei hagyományainak egy részét kezelje, s kezdjen vele, amit jónak lát.

1995-ben, Kóka Rozália, a mesegyűjtő és -mesemondó, a bukovinai hagyományok ismert őrzője, hirdetője és írója, elhatározta, hogy létrehoz egy szövetséget, amelyet az – akkor már elhunyt –, nagy mesterről fog elnevezni. Így jött létre a Vass Lajos Népzenei Szövetség.

Célkitűzése az volt, hogy lehetőséget biztosítson a népdalt, népzenét szerető csoportoknak, szólistáknak a szereplésekre, találkozásokra.

Ez meg is történt, nem csupán „itthon”, hanem határainkon túl is énekeltek a magyarok, s egy-egy összejövetelre örömmel jöttek, még akkor is, ha ez nem kis fáradságba, illetve költségbe került nekik. Beindította a nyári népzenei táborokat, amely pl. Szigligeten, az ország – megkísérlem, a világ – egyik legszebb helyén volt, és van a mai napig is.

2.000-ben az Erkel Színház adott otthont mintegy 2.000 főből álló rendezvénynek, amely méltó lezárása volt a megalakulásnak, és az öt év sikereinek.

Azután különböző gáncsoskodások, féltékenykedések folytán, Kóka Rozália megvált az általa alapított szövetségtől, ezt követően, nagyon nehéz időszakot kellett túlélni.

Ezt nem kívánom részletezni, hiszen most 20 évesek vagyunk, s próbáljuk meg a szépet őrizni, és a mai napok nehézségeit leküzdeni.

Kétéves időtartamú ciklusaink vannak, amelyekből az elsőben zajlanak az elő-, a második évben pedig a középdöntők. Mindezt a második év novemberében, a 6-a utáni hétvégén (névadónk halálának az évfordulója), a Vass Lajos Népzenei Szövetség Kárpát-medencei Döntője zárja, ahol ugyancsak három fokozat valamelyikét lehet elérni.

A versenyek után minden alkalommal tanácsot adnak a szakemberek a résztvevőknek, de ezen kívül az év folyamán, – különböző befogadó helyeken –, folyamatosan továbbképzéseket tartunk mind a dalosoknak, mind a hangszeres népzenészeknek.

Számos kiadványunk jelent meg az utóbbi évek folyamán, ezekben tanácsot, mintát kaphatnak a dalcsokrok összeállításához, de segítséget találnak a színpadi elhelyezkedés, megjelenés, viselet tekintetében is. A versenyek alkalmával, egyéb népzenei kiadványokhoz is hozzájuthatnak tagjaink, de ízléses ruhakiállítással, és vásárlási lehetőséggel is gazdagítjuk az összejöveteleket, a műfajnak megfelelően. Az elért eredményeket hanggal és képpel rögzítjük, amelyből időnként kiállítást rendezünk, hogy az újonnan bekapcsolódók is megismerjék a Szövetség munkáját. De ez arra is jó, hogy visszanézhető legyen egy-egy esetlegesen kérdéses műsor vagy műsorszám.

Számtalan alkalommal hívják fel telefonon szakembereinket, hogy valamely problémájuk megoldásában kérjék ki véleményüket. Tehát őszinte, jó légkörben dolgozhatunk, a legszebb összefogással. Ám, a közelmúltban súlyos veszteség érte Szövetségünket, mert elveszítettük dr.Olsvai Imrét, szakmai elnökünket és Nagy Lászlót, az egyik elnökhelyettesünket.

Nagy gondot jelent az anyagi nehézségek leküzdése, hiszen 3 éve nem kaptunk működési költséget. Szakembereink ingyen vagy időnként, csak nagyon szimbolikus összegért dolgoznak.

Feltétlenül írnom kell – minden „tilalom” ellenére, Horváthné Bakos Ilonáról, az egyik elnökhelyettesünkről, másként nem lehet róla beszélni, mint a legnagyobb szeretettel és tisztelettel, mert ő a Szövetség lelke. Minden nehézséget leküzd, pénzhiányt, program összeállítást, helyszínkeresést, kapcsolattartást a határainkon kívüliekkel, utazásokat, utaztatásokat stb. A legnagyobb alázattal szerénységgel és tudással végzi munkáját, hosszú évek óta, teljesen önzetlenül, ellenszolgáltatás nélkül…

Most azonban, csak örülni szabad ennek a szép évfordulónak. A legjobbak bemutatkozásában gyönyörködhettünk, csoportok, szólisták mutatták meg, milyen kincseket jelent a magyar népzene, és milyen érték, hogy több ezren lehetünk őrzői e nagyszerű örökségnek. Budaörs nagylelkűségének köszönhetően, a szép Jókai Mór Művelődési Központban volt a műsor, a kedves Piros Rózsa Dalkör remek háziasszonyi közreműködésével.

A Vass Lajos Népzenei Szövetséget megtisztelte, – mint fővédnök – az Emberi Erőforrások Minisztériuma, Közösségi Művelődési és Művészeti Főosztály vezetője; Szedlacsek Emília, aki szívből és szívhez szólóan beszélt a népzenéről, annak ápolásáról, továbbviteléről.

Szép kezdete volt a napnak Vass József megnyitója után Juhász Erika és Koczka Andrea (művésztanár és volt tanítvány) énekes- kobzos kettőse. A Szövetség vezetőségének zenészeit Széles András citeraművész képviselte, óriási sikerrel. Nagy örömünk volt Nemes István vezetőségi tagunk, mindig meglepetést jelentő versmondásában. A Szövetség első 5 évéről Kóka Rozália, a folytatásról jómagam, a jövőről pedig szakmai elnöktársam, dr. Joób Árpád beszélt.

Farkas Katalintól már megszoktuk a szép, nyugodt és színvonalas műsorközlést. A feladat új volt Farkas Mártának, mint az elhunyt, Nagy László helyett megválasztott másik elnökhelyettesnek, de nagyszerűen állta a sarat.

A nap egyik fénypontja volt, hogy a Szövetség újonnan alapítva, első ízben adhatott ki „Vass Lajos Emlékplakett”-et (Dr.Domonkos Béla szobrászművész alkotása), Mónus Ferencnének, Kecskemétről és Szabó Lászlónak, Nyíregyházáról; „… elismerés a néphagyományok ápolásáért, a népzene területén végzett, több évtizeden át tartó elhivatott szerepvállalásért, kimagasló tevékenységéért.”

Méltatlan lenne kiragadni a fellépőkből néhányat, hiszen mindenki a legjobbak közül hozta a legjobbat, a legszebbet. Mégis – név nélkül –, hagy mondjam el, hogy a Felvidék (Zoboralja), Délvidék, Erdély, Kárpátalja megszólalásában is gyönyörködhettünk mindannyian, természetesen, nem kisebbítve a honi dalosainkat, zenészeinket sem.

Dr.Gerzanics Magdolna

a Vass Lajos Népzenei Szövetség szakmai elnöke